Ma kaptunk két nagyon elgondolkodtató képet egyik olvasónktól, ezek alapján most megeresztünk néhány nagyon időszerű, sőt, igencsak húsbavágó gondolatot.
Aki az elmúlt éveket-évtizedeket nem egy lapos kő alatt fekve töltötte, vannak agysejtjei és olvasni is tud, nem beszélve a szövegértelmezésről, az nagyon is tisztában van azzal, hogy óriási, fenyegető problémával néz szembe mindenki az egész országban, még inkább itt, az Alföld ezen részén: a katasztrofális vízhiánnyal. Évről évre kevesebb csapadék érkezik, folyóink és tavaink vízszintje soha nem látott – az újságírók egyik kedvenc szófordulatával: történelmi – mértékben zuhant, az aktuális vízállásokat itt nézheti meg, aki rosszul szeretné érezni magát:
https://www.vizugy.hu/index.php?module=content&programelemid=138
Ha már itt tartunk, gyorsan szögezzük le: használható információért érdemes szakemberek által írt, tudományos igényű anyagokat keresgélni a neten, a közösségi oldalak felkapott megmondóembereinek többsége a tizenkét év alatt megszerzett nyolc általánosával nem tartozik a megbízható hírforrás kategóriába. Nem úgy, mint például Litkai Gergely, akit humoristaként sokan ismernek, ám azt már kevesebben tudják róla, hogy okleveles fenntarthatósági menedzser és klímaaktivista, a hazai vízgazdálkodás és vízkészlet-kezelés szakértője. Mellékelt írásában nagyon alaposan körbejárja a problémát, sőt, megoldási lehetőségeket is vázol. Terjedelmes cikk rengeteg információval, de el kell olvasni.
Az egyszerű ember erre is csak legyint, van a föld alatt elég víz, majd kiszedjük. Hát bizony ez nem igaz, nincs elég víz ott sem, és innen alólunk, Nyársapáton is egyre több hiányzik. A Litkai-féle írásban említett süllyedő talajvíz → száradó földek → több (illegális) kút → még mélyebbre süllyedő talajvíz mechanizmusa nálunk fokozottan érvényes és észlelhető. A helyi gazdák olyan technológiákat alkalmazva öntöznek, ami már a hetvenes években is elavultnak számított. A termőterületre így kijuttatott víz alig egyharmada hasznosul (az sem kellő mértékben), a többi elpárolog, a vízpárát a szél elszállítja, az pedig akár több száz kilométerre innen (valószínűleg már nem az ország területén) fog csapadék formájában visszaérkezni. A víz természetes körforgása már csak ilyen, aki nem csak zabálni meg verekedni járt iskolába, negyedikes korában megtanulhatta környezetismeret órán.
Ehhez képest a mellékelt képek készítésekor 33, illetve 37 °C volt a hőmérséklet, innen is gratulálunk a derék őstermelőknek. De nem csak nekik. Megérdemli a vállveregetéssel kombinált seggbe rúgást az is, aki a hónapok óta ismételgetett kérések ellenére még mindig a nyomorult, két centiméteresre vágott házi golfpályáját locsolgatja, mert hát az olyan szép.
Az öntözéspolitika eddig követett, de már nem fenntartható irányáról, az előző kormány elbaltázott intézkedéseiről és semmittevéséről egyebek közt itt lehet olvasgatni:
Nem akarjuk bántani a termelőket, hiszen ebből élnek, ebből tartják el családjukat, de eszükbe jutott már, mi lesz velük és velünk, ha elfogy alólunk a víz? Mert el fog fogyni. Hamarosan. A nem fenntartható módszerek alkalmazása miatt pedig a közösség vezetősége is hibás, merthogy az ő dolguk lenne (lett volna) a tájékoztatás, a szakmai fórumok rendezése (nem arra gondolunk, amikor a polgármester leül a haverjaival, meg az általa idetelepített „erdélyi magyarokkal” jópofizni, halkan sutyorogni a mezőgazdasági támogatások ellopásának és szétosztásának lehetőségeiről, aztán jöhet ismét a már emlegetett zaba), a lehetséges és elérhető uniós pályázatok megszerzése. Esetleg meg lehetett volna kérdezni néhány szakembert is, ahogy azt a miénknél boldogabb országokban is teszik, hogy a helyi időjárási, környezeti és talajviszonyoknak vajon melyik növény termesztése felel meg leginkább? Valami azt súgja, hogy nem a szamóca és a zöldbab, amikből boldog-boldogtalan akar nagyon rövid idő alatt nagyon meggazdagodni. S ha már a pénz: mi lesz akkor, ha eltörlik a víz mezőgazdasági célú ingyenes felhasználását? Ez a kitétel alapból nehezen érthető, mert a termelő a közösség vagyonát (igen, a víz vagyon, drágább, mint gondolnád) használja ingyen, cserébe viszont nem csorgat vissza semmit a kasszába. Hogy is van ez?
Kérdésekből rengeteg van, időből és vízből pedig egyre kevesebb. Ha nem kotorjuk elő a józan eszünket és nem hozzuk meg a mindenki számára esetlegesen kellemetlen döntéseket, nagy bajban leszünk.
Leszünk? Nem. Már benne vagyunk nyakig. Csak sajnos nem a vízben.