Szerencsére (a Pfizer beadásán kívül) nem látott orvos pár 4 éve, de nem kell túl komoly anatómiai ismeret ahhoz, hogy felismerjük: mindenhol jó, de legjobb otthon. Ezért haza is néztem egy év önkéntelen kényszer-karantén után, a címben is említett levegőváltozásra, ami mondhatni túl jól sikerült. Egyrészt voltam már pár kontinensen, ahol többek között ért már kultúrsokk is és sajnos be kell ismernem, hogy akárhányszor átlépem a szlovák-magyar határt Szobnál, vagy Rajkánál és végignézek ezen a sokat látott és szenvedett országon, akkor állandóan lesokkolok, hogy egyes egyének miben is vannak. De nagyon sokan.
Most itt sokan arra gondolnak, hogy ez megint valami ellenzéki, sorosista propaganda, és hol van a háttérben meghúzódó Gyurcsány szál, de én arról vagyok hírhedt, hogy nem vagyok senki embere, és nem mellékesen egy DK, vagy Fidesz, esetleg Jobbik rajongónak is ugyanazt mondom. Én nagyon szívesen leülök majdnem bárkivel egy italra (vérmérséklettől függően lehet sör, vagy kávé, de délután 5 előtt inkább kávé) és beszélgetek vele bármiről, hogy a beszélgetésből mindketten épüljünk.
Az emberi kapcsolatok ugyanis így kellene, hogy működjenek, nem pedig pártszimpátia alapján. Az embereknek le kellene ülniük egy asztalhoz, akkor is, ha tudják egymásról, hogy valamiben nem értenek egyet, ugyanis én is ezt teszem és nagyon ritkán állok fel úgy az asztaltól, hogy a beszélgetés bármelyik résztvevője rosszul érezné magát (engem is beleértve), sőt. Ugyanis mikor érveket ütköztetünk, akkor képesek vagyunk arra, hogy megértessük az álláspontunk a másik féllel, ő érdemben reagáljon arra, ezáltal jobban megismerjük a minket körülvevő világot, megtanulunk érvelni, az ok-okozati összefüggést meglátni, felfrissül az elménk.
A magyar társadalmon viszont nagyon jól megfigyelhető – és nem egy újkeletű dologról beszélünk – hogy a politika éket ver az emberek közé, időnként még akkor is, ha közeli családtagokról van szó. Mindezt úgy érik el, hogy egy társadalmi kérdést politikai kérdéssé alakítanak, és itt rögtön gondoljunk csak a kettős állampolgárságra, a „szexuális kisebbségek” jogaira, a terhességmegszakításra, vagy egy olyan alapvető dologra, mint egy világjárvány idején az adott vírus elleni vakcina.
Mivel ezekről a kérdésekről az embereknek nagyon sok tényező alapján nagyon eltérő véleményük van, könnyen egymás ellen fordítják őket, még akkor is, ha egyébként az adott kérdésben majdnem teljesen egyetértenek. Hiszen nem az a fontos, amit mondanak, hanem az, hogy ki mondja – ugye-ugye. Mert sokunk annyira hülye, hogy azt hiszi, hogy amit Gyurcsány Ferenc mond az biztosan hazugság, hiszen ő már egyszer hazudott, míg Orbán Viktor az igazmondás szószólója. Ugyan már. Mindkét idióta állandóan azt fogja mondani, amit a híveik hallani akarnak, teljesen függetlenül attól, hogy mi a valóság.
Szerintem az lenne mindenkinek a legjobb, ha a saját szakterületén maradna, például a kettős állampolgárság véletlenül se egy politikai ütőkártya legyen (mondom ezt jobbosnak, balosnak), hanem mindenki fogja végre fel, hogy az aktuális kormánytól függetlenül támogatni kell a magyar anyanyelvű emberek boldogulását, hiszen nem a génkészlete tesz valakit magyarrá, mert akkor most megszüntethetjük az országot, hanem az anyanyelve, a kultúrája és a hely, ahol szocializálódott, felnőtt.
Ez lehet Magyarország, lehet Románia, Ukrajna, Szerbia, Szlovákia, ezekben az országokban élnek magyarok szép számmal. Sőt. Egy magyar anyuka és afrikai apuka gyereke, aki az egész életét Magyarországon éli le, ne lenne magyar? Miért? Mert köztünk nőtt fel? Aki pedig menekültként érkezett Magyarországra, teljesen beilleszkedett, teljesen megtanulta a nyelvet, elfogadja a helyi törvényeket, magyar barátai vannak? Ő sem lehet magyar fél évszázad után? Lehet? Akkor is ha szír, vagy afgán?
A többi kérdésbe szándékosan nem megyek bele, még az 1/16-át sem írtam le a kettős állampolgárságról annak, amit egy esti sörözés során elmondanék (a cseh barátaimnak), én pedig tényleg nem szeretnék regényt írni. Térjünk is rögtön a lényegre, azaz Nyársapátra.
Engem egy nagyon régen szétrombolt illúzió köt Nyársapáthoz, méghozzá az, hogy itt, az alföldi zsákfaluban egyszer lesz egy közös víziója az embereknek, akik közösségként működnek, hogy ezt a helyet lehet és kell is fejleszteni, mert minden egyes közösségi munkába ölt perc megéri, ahogy az az illúzió is, hogy a lakosságszám megtartását nem kizárólag lakosságcsere útján érhetjük el (bár engem aztán hidegen hagy, hogy ki jön ide, amíg betartja az írott és íratlan szabályokat – lásd a fenti két bekezdést), hanem tudatosan fejlesztve a települést, itt tudjuk tartani a fiatalokat, mert közel vagyunk Ceglédhez, Kecskeméthez és Budapesthez.
Ehhez nem lenne szükség sok dologra (még kormányváltásra sem), hanem fel kellene állni és valahol elkezdeni az egészet. Ehhez elengedhetetlen, hogy egy nyitott, együttműködő, plusz munkát bevállaló képviselőtestületünk és egy erős polgármesterünk legyen. A jelenlegi testület már kipróbálta magát az előző ciklusokban, bizonyította, hogy jól el tudja látni ezt a munkát, nem értem, hogy mi változott, miért nem történnek meg olyan dolgok, melyek megvalósítása régen nem okozott gondot, de a legfontosabb két kérdés: miért nem zavar senkit, hogy Nyársapát visszafelé fejlődik? Ha van ilyen, miért nem tesz ellene?
Tudom, hogy egy már régen kitaposott ösvényen indulok el, de vannak ám még eddig megválaszolatlan kérdéseim, melyek szerintem már minden nyársapátiban megfogalmazódtak legalább egyszer, de talán többször is:
- Miért nem végeznek igényfelmérést, hogy pontosan mire pályázzon az önkormányzat? Adjanak négy opciót és például szervezzenek egy szavazást a http://nyarsapat.hu oldalon, majd arra pályázzanak, ami egyrészt a lakosság (különös tekintettel a tinédzserekre) érdekét szolgálja, másrészt a legtöbb szavazatot kapja. Egy ilyen szavazást nem kell anonim módon lebonyolítani, és nem kizárólag online módon lehet megszervezni. Ja, és pénzbe sem kerül.
- Mikor telepítenek végre egy ATM-et Nyársapátra? Utánajártunk, egy ATM havi költsége 30 és 50 ezer forint között mozog (nyilván a pontos ár bankfüggő és az áramért is fizetni kell), mióta okoz gondot egy településnek ennyi pénzt előteremteni? Ha életvitelszerűen Nyársapáton élnék, akkor szerintem már megszerveztem volna pár emberrel, hogy zsebből kifizessük ezt a hatalmas összeget.
- Mikor fejlesztenek/építenek valamit kifejezetten a 14-22 közötti korosztálynak? Mert ez a kulcsa annak, hogy a gyerekeitek és az unokáitok ne Londonban, vagy mondjuk Brno-ban (haha) építsék egy másik ország gazdaságát, hanem helyben maradjanak, ide fizessenek adót és itt boldoguljanak. Itt már lassan tényleg csak az marad, aki nem tud elmenni, és a fentebb említett korosztály van leginkább ennek kitéve.
- Miért nincsenek valódi kulturális programok? Miért nem tartanak a művelődési házban filmvetítéseket, miért nincs színjátszó kör, miért nem tartanak felolvasóesteket? Hova tűnt a nyári alkotótábor?
- Miért nem újítják fel (vagy legalább tartják valamennyire szinten) az iskola épületét? A napokban körbejártam az iskolát és nincs túl jó állapotban, a tornaterem pedig egyenesen tragikus. Belül nem voltam, de szinte biztos vagyok benne, hogy a földszinti mosdók pont úgy néznek ki, mint mikor legutóbb láttam őket.
- Miért nincs a Milleniumi park (a víztorony és a Viola utca közötti terület) gondozva, hova tűntek a padok? Miért kell a meleg aszfalton ülve szürcsölnöm a hideg sört (ilyenkor egyből elkezdek izzadni, kb. úgy, mint Szálasi a népbíróság előtt)? Lehet bennem van a hiba, hogy nem melegen iszom a sört? Határozottan emlékszem 6 darab padra gyerekkoromból, de lehet volt az 7 is.
- Ne szemetelj, de nincs kuka, vagy ha esetleg van, akkor folyik ki belőle a szemét. Egyrészt ez kettős mérce, mert a kukákat rendszeresen ki kellene üríteni, mert ez is hozzájárul a szétszórt szeméthez, másrészt mit csináljak, ha azt látom, hogy valaki szemetel? Verjem el a kezét? Kellene egy pár kamera, aztán vissza lehet nézni, hogy ki szemetel, gondolom helyi rendelet alapján pedig ki lehet osztani pár szép kis bírságot, aztán egy év múlva megnézzük, hogy ez működik-e.
Ha valakiben szintén felmerültek ezek a kérdések, akkor javaslom, hogy jöjjön el egy kis beszélgetéssel egybekötött szemétszedésre, amit hétvégére szervezünk, már az is sokat segít egy probléma megoldásában, ha beszélünk róla. Tudom, hogy itt csak a jéghegy csúcsát kapargatom, de valahol el kell kezdeni. 🙂