Volt egyszer egy főnököm, aki igazán mélyen semmilyen szakmai dologhoz sem értett, viszont mindig pontosan tudta, hogy mennyire tartsa rajta a kezét a dolgokon, hiszen menedzserként ez volt a feladata. Mivel nem értett különösebben az üzlet szakmai részéhez, de még igazán egyik szakterülethez sem, nem igazán volt valódi rálátása egy-egy szakterület (fejlesztés, tervezés, gyártás, minőség-ellenőrzés, marketing, eladás, vevőszolgálat, szerviz) tevékenységére, viszont ezt ellensúlyozandó, minden szakterület vezető tisztségébe olyan embereket nevezett ki, akiket régóta ismert és az adott szakterület szakértői voltak.
Ment is minden rendben viszonylag hosszú ideig, hiszen mind ismerték egymást a főnökön keresztül, illetve egy teljesen újraépített részleget indítottak be közös erővel, a közös építő munka pedig mindenkit arra motivált, hogy extra erőbedobással, együtt küzdjenek a jó célért, azaz a cég felvirágoztatásáért.
A cég vásárlói és ügyfelei nagyon elégedettek voltak a termékek minőségével, bár néhány év elteltével páran már azt gondolták, hogy a reklámra elköltött temérdek pénzt akár termékfejlesztésre is szánhatták volna, mert sajnos az ismerősök tudása is véges, megújulni pedig nem igazán voltak képesek, már ami a termékpalettát illeti. A cég vezetését pedig akkor már mindenki jól ismerte és egyben mindenki tudta, hogy egy adott, zárt kör üzemelteti a céget.
Egy idő után a részvényesek is elkezdték a főnök felelősségét firtatni, hiszen ők is érzékelték, hogy nem igazán virágozódik fel a cég, és valahol mélyen sejtették, hogy a főnökkel van valami gond. Ez persze egy nagyobb cég esetében nem gond, mert kiváló és nyílt, egyenes kommunikációval akár a főnök szaktudásának hiánya is orvosolható, de a főnök nem volt ezen a szakterületen sem a helyzet magaslatán, a folyamatos fejlődésben (ami bizonyos időbefektetést igényel) pedig nem hitt, egy idő után már a saját ismerősei sem igazán bíztak a vezetői képességeiben.
Szerencsére a részvényesek (akiknek egy részét maguk a vásárlók/ügyfelek tették ki) nem nézték ezt az egészet tétlenül, hiszen az ő pénzük volt a buliban, hanem ultimátumot intéztek a főnökhöz: vagy megújítja a céget, vagy felvesznek a helyére egy másik főnököt, aki legalább a menedzserkedéshez ért. Ez pont időben történt, mert az a veszély fenyegette a céget, hogy felszámolás alá kerül. A végkifejletet nem árulom el, mert nem igazán lett happy end a vége.
לרוב הגברים כמו כל צרכן ישראלי מצוי חשוב להרגיש שיש תמורה למחיר ובהקשר זה חשוב לציין כי ההנאה מן המוצר מורגשת גם בשלב שבו אתה צורך אותו וגם באופן שבו הוא משפר את חיי המין שלך כמכלול. נערות ליווי
יא חלאת… איכפת לך ללכת לאונן במקום אחר?