A könyvtáros és a kocsmáros esete
Hajdanában a kocsmában takarított egy szemrevaló teremtés. Este, a fárasztó munka után, betért ide a könyvtáros. Megfáradt 50-es, testes ember volt, aki ugyan a könyvekhez sosem értett, inkább szántott-vetett, apró eszközöket bütykölgetett, ebben lelte örömét. Amikor az előző könyvtáros beleőszült a sok gondba és nyugdíjba ment, megkeresték a barátai a mostani könyvtárost, hogy vállalja csak fel bátran ezt a nemes munkát, ők majd mondják, mit is kell csinálnia, neki semmire ne legyen gondja.
No, így is lett.
Meglátta egymást a két “fiatal”, egymásba is szerettek legott, össze is bútoroztak.
– Segítenek a barátaim, legyél Te a kocsma vezetője! – szólt a könyvtáros.
– De hát nem értek én ahhoz! – tiltakozott a lány.
– Majd belejössz! – volt a válasz.
Másnaptól így is lett, a takarítónő lett a kocsmáros.
Becsületére legyen mondva, azonnal beiratkozott mindenféle iskolákba. Szorgalmasan tanult, dolgozott, kedves volt az emberekhez. Igen nagy lett a szerelem is. Éltek boldogan, míg egy nap a kocsmáros gondolkodni kezdett. A kocsmában sok ember megfordult, sokfélét beszéltek. Hallott ezt-azt a könyvtáros viselt dolgairól.
Eleinte hárította a rosszat, de addig súgtak-búgtak a fülébe, biza elhitte. Összeszedte kis batyuját s illa-berek, nádak-erek estére már csak a hűlt helyét lelte a könyvtáros! Aki igen megdühödött a hálátlan lányra. Bement a kocsmába, útilaput kötött a lány talpára, aki kiállt mellette is mehetett bizony utána.
Szaladt a lány sírva Mari nénihez panaszra. Mari néni vigasztalta, majd átszaladt a szomszéd Jucikához, elmondani a nagy hírt. Juci futott Fáni mamához, aki Ferkóhoz szaladt. Ferkó legott berohant a könyvtárba, hiszen kebelbarátja a könyvtáros! Sírva borult a könyvtáros Ferkó nyakába, aki igen megsajnálta! Innen Ferkó elment Öcsihez, Öcsi Nagyihoz, Nagyi Katihoz sietett a pletykával. Kati pedig Mari néninél kötött ki. Mari néni a kocsmáros pártját fogta, Kati a könyvtárosét! Jól össze is vesztek, azóta sem beszélnek.
De összeveszett Jucika is Öcsivel, Fáni mama Nagyival, a végén már két pártra szakadt a falu.
Mindenki szidott mindenkit.
Közben a könyvtáros meg a kocsmáros elment a postára. Kint kellett várakozni az utcán. Szakadt az eső.
A könyvtáros hatalmas esernyő alatt állt, míg a kocsmáros otthon felejtette a sajátját. Egymásra néztek. Mérgesen.
Aztán lassan elmosolyodtak. A férfi odalépett a lányhoz, fölé emelte az ernyőt…
A falu egyik fele jár csak azóta a könyvtárba, a másik fele inkább kocsmázik.