Nem fogok a szó szoros értelmében bemutatkozni- nem véletlenül használok álnevet. Ez itt nem az az ország és nem az a település, ahol nyíltan felvállalnám a véleményem mellé az arcom is. Ezzel nemcsak magamat, hanem a szeretteimet is védem.
Magamról annyit árulok el, hogy Nyársapáton élek- ezt is csak azért, hogy ne jöjjön senki a „nem-is-itt-laksz-méér’-pofázol?!” jellegű „kritikával”. A pofázás meg elég fontos, mert kis pátriámban van bőven olyan esemény, tendencia, urambocsá’ kapcsolati háló (hogy finoman fogalmazzak) , ami említést érdemel.
Életem során találkoztam és dolgoztam sokféle emberrel, akiknek sokféle háttere volt. Soha nem érdekelt, ki honnan jön és miben hisz. Addig, amíg ember tudott maradni. Amíg nem kezdett el mutyizni a maga hasznára-ami nem is lenne gond- de ez sokszor együtt járt azzal, hogy más kárára tette. Egyének vagy kisebb-nagyobb közösségek kárára. Ez az, ami kívül esik a számomra még tolerálható dolgok körén.
Sokszor hazudtak már a szemebe is- ez a másik emberi tulajdonság, amit nehezen viselek.
És ezen a ponton találkozik a viszolygásom a politikai élettel. A kulcsszó a hazugság. Persze, sarkítok. Jöhet bárki azzal a kommentárral, hogy: de nemcsak most, hanem mindig is, más is…No, ezért hányok a politikától. Nem is politizálok, csak véleményt formálok.
Akárki is üljön a polgármesteri vagy a miniszterelnöki székben.