Itt a hétvége, az időjárás is tűrhető, az ember örömmel szöszmötöl a ház körül és a kertben. Nekünk is akad bőven teendőnk, de a falu közösségi oldalára tegnap kitett hír mellett azért nem megyünk el szó nélkül.
„A Magyar Falu Programnak köszönhetően új játszótéri eszközzel bővült az óvoda udvara.
Kis Miklós polgármester”
Alapjában véve ez egy jó dolog, szemünk fénye a gyermek, épül-szépül, csinosodik az óvoda, ám valami nem hagy minket békén, muszáj ideírnunk a végére: MEGINT.
Innen üzenjük nagyszerű vezéreinknek, hogy tudomásunk szerint a Magyar Falu Program keretein belül az iskolákra költhető összegekre és beruházásokra is lehet pályázni. Tudjuk jól, hogy utóbbi intézmények állami „gondoskodás” alá esnek, meg is lehet nézni szinte mindegyiket, kidől-bedől, rohad, omladozik, akárcsak a miénk. Na persze a kormánypárt nyaloncainak kölykei elitebb helyeken szívják magukba a tudást, arrafelé természetesen nincsenek ilyen problémák.
Mint ahogy jobb a helyzet az olyan közösségek oktatási intézményeiben is (van a közelben néhány, csak körül kell nézni), melyek élén kevésbé szűklátókörű, és némiképp visszafogottabban tolvajló emberek állnak, mint amilyenekből drága Vezérkarunk van összefoltozva. Hetyetye bácsi, a mi félanalfabéta hősünk valószínűleg rendkívül kellemetlen emlékeket őriz magában általános iskolás korából (mert azt azért csak elvégezte, nem?), ezért nem is csodálkozunk azon, hogy hosszú ideje ilyen szép ívben tudja leszarni a problémát. Emberileg és erkölcsileg sokkal inkább kifogásolható begombázott fősámánunk hozzáállása, hiszen ő évekig töltötte be az igazgatói posztot a suliban, természetesen gondosan ügyelve arra, nehogy véletlenül megszakadjon a melóban. Most is ott van, lelkesen szórja a mérgező fideszes propagandaanyagot a gyerekek elé, és többek között ezért is reménykedünk abban, hogy a következő tanév már nélküle indul el.
Ám abban, hogy idáig fajultak a dolgok, nem csak a Vezérkar a hibás. Régi jó szokásunkhoz híven, miszerint igyekszünk mindenkit egyforma lendülettel elküldeni a búsba, szólnánk azokhoz az emberekhez is, akik lelkesen lájkolgatják, szívecskézik, ölelgetik a polgármesteri bejegyzést. Nyugodtan szégyellhetik magukat azért, hogy ezt évek óta szó nélkül hagyják. Még jobban vörösödjenek el azok közülük, akiknek valamelyik idősebb gyereke a most már bizonyítottan lepkefingos-csillámf@szpónis ovi után a lelakott, leharcolt, kopott, a működőképesség határán emberfeletti erővel egyensúlyozó iskolában tölti a mindennnapjait.
Hamarosan itt a tanév vége, ősszel újabb adag elsős kölyköcske kezd küzdeni a tudományokkal. Az órák közötti szünetekben választhatnak a bokáig érő fosóhomok, a három darab szakadozott és törött hinta, valamint a végképp szétrohadt, gyakorlatilag életveszélyes csúszdaszerűség között.
Egyéb fórum híján itt, már most, előre köszönik ezeket az élményeket mindenkinek.