Köz(vé)lemény

A Szerkesztőség sajnálatos módon (illetve mi azért egyáltalán nem sajnáljuk) kevert fajú tagjai ünnepélyes keretek között és egyhangúan elhatárolódnak ennek a végtelenül aljas, mocskos tolvaj gazembernek – akit hivatalosan „miniszterelnöknek” kellene nevezni – legutóbbi megnyilvánulásától. Egyúttal (még mindig rendkívül ünnepélyes keretek között és egyhangúan) azt is kijelenti, hogy szerény véleménye szerint így a XXI. század küszöbén az ilyen tetves, náci patkányoknak egy méteres kötéldarab végén kellene himbálózniuk egy lámpaoszlopon, nem pedig egy komplett országot és társadalmat vezetni a teljes csőd irányába. A jobboldal ismét kimutatta a foga sárgáját, mert ugyebár kevés kivételtől eltekintve minden polgári, illetve annak induló és annak csúfolt társadalmi rendszer itt köt ki, legalábbis a kontinens ezen végletekig elmaradott és primitív vidékén. Tudjuk jól azt is (mert a honi választópolgárok elsöprő többségével szemben mi tudunk olvasni és történelemkönyvet is láttunk már), hogy a baloldal sem különb, az is éppen ekkora kalap szar, ízre-szagra-állagra egy. A helyzet viszont az, hogy jelenleg a jobbosok áldásos tevékenységét élvezhetjük, akik állítólag az új polgári rend kiépítése miatt lopják szét az országot, és talicskáznak haza maguknak mindent, ami mozdítható.

Kíváncsian és kissé már türelmetlenül figyeljük, mikor jön el a pillanat, amikor az emberek gondolkodni képes felének elege lesz ebből, mert hát hahó! Ébresztő! Egy zsíros tokájú, enyveskezű féreg fajelméleti dumát böfög fel magából! Meddig akarjátok/akarjuk hagyni? Még hány bőrt húzzon le rólunk? Még hányszor köpjön minket szemközt? Meddig engedjük trancsírozni saját és gyerekeink jövőjét? Mikor lesznek már elhajtva a halál retkes f@szára ezek az élősködő dögök, élükön ezzel a potrohos, műmagyar műárjával?

Jó kérdések, ugye? De a legjobb, hogy a lehetséges válaszoknak van közös nevezője: egy darab vascső, amivel addig kell ütni őket, amíg ki nem hűlnek.