Tényleg úgy kezelik az oltatlanokat, mint a holokauszt idején a zsidókat?

Hadd szögezzem le már rögtön az elején, hogy ezzel a cikkel nem szeretnék megsérteni senkit, épp ellenkezőleg, több millió ember sértegetésének szeretnék végre véget vetni vele, hiszen amit bizonyos személyek elkövetnek a vélt szabadságjogaik védelmében, az már nem csak nekem sok, hanem az elhurcolt emberek emlékét is sérti.

A cikk nem szeretne sem az oltáspártiak, sem az oltásellenesek pártjára állni, szerintem mindenkinek joga van eldönteni, hogy szeretne-e oltást kapni, vagy sem.

Gondom inkább azzal van, hogy egyesek olyan állításokat tesznek, mellyel a holokausztot és az oltatlanokat érő retorziókat veszik egy kalap alá, holott a két dolog közel sem azonos, de még csak nem is hasonló.

Ezért semmilyen szinten sem elfogadható az, hogy az emberi történelem leggusztustalanabb népirtásának jelentőségét valaki azzal próbálja csökkenteni, hogy ahhoz hasonlítja, mikor valaki nem mehet dolgozni, koncertre, vagy sportrendezvényre. Nyilván ezek a dolgok is súlyos hatással lehetnek valaki egzisztenciájára/kedélyállapotára, de ezek a dolgok nem összehasonlíthatóak.

De térjünk vissza a cikk címében feltett kérdéshez:

Tényleg úgy kezelik az oltatlanokat, mint a holokauszt idején a zsidókat?

Azért nem egészen. Ahhoz, hogy kitehessük az egyenlőségjelet a két dolog közé, először pár dolognak még meg kell történnie. A történet közel sem teljes, de ha a felsorolt dolgok legalább 90 %-án átmennek az oltatlanok, akkor relativizálhatjuk együtt a holokausztot, de addig inkább ne tegyük, hanem lehetőleg legyünk csendben.

Erőszakkal le kell foglalniuk az oltatlanok minden ingó és ingatlan vagyontárgyát és egy helyre gyűjteniük őket. Be kell hajítaniuk az oltatlanokat egy zárt, nem szellőző marhavagonba pár napra, amíg a célállomásukra érnek.

Ott csoportokra osztják azokat az oltatlanokat, akik túlélték az utazást, először azokat választják ki, akik még képesek dolgozni, ők a rabszolgamunkát végzők sorába állnak. Ezek az oltatlanok éhezve fognak kőkemény kényszermunkát végezni, orvost csak akkor látnak, ha épp kísérleteket végeznek rajtuk, ha pedig semmi hasznukat nem veszik már, csatlakoznak a csoport másik feléhez, azaz a halál-sorhoz. Ha ide kerültél, akkor levetkőztetnek, majd gyorsan és precízen kivitelezett erőszakkal egy zárt kamrába terelnek.

Az acélajtók becsapódnak a hátad mögött, a mennyezeten lévő lyukon keresztül pedig Zyklon B-t juttatnak a kamrába. Nem tudsz lélegezni, egy utolsó, felesleges próbálkozásként másokon átgázolva próbálsz felfelé mászni, hogy levegőhöz juss, de pár perc agonizálás után megfulladsz.

Miután a gáz távozott a helyiségből, olyan oltatlanok jönnek a testedért, akik egyelőre a másik sorba kerültek, majd gyorsan levágják a hajad és ha van, akkor kihúzzák az aranyfogaidat is (hiszen valamiből ki kell fizetni az ideutaztatásotokat).

Ha kövér voltál, akkor a te tested teszik először a kemencébe, hogy nagy legyen az a tűz, valami olyasmi, mint a grillezésnél. Ha vékony voltál, akkor viszont téged hagynak utoljára ennél a lépésnél, mert zsír nélkül bizony nagyon nagy tűz kell.

Ennyi hiányzik még. Még mindig úgy érzed, hogy rosszul bánnak veled?

Einstein egyszer azt mondta, hogy két végtelen dolog létezik: az univerzum és az emberi butaság. De az univerzumot illetően vannak kétségei. Na, kétségeim azok időnként nekem is vannak.

You already voted!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük