Hiányoztam?

Jóból is megárt a sok, tartja a mondás, én pedig hosszú ideje nem nyilatkoztam meg itt, mert nem szeretem magam ismételni. Aztán mindig ugyanaz történik, ami már megtörtént egyszer, vagy ne adj’ isten akár kétszer is. Szóval az elmúlt időben szerkesztőtársaim szórakoztatták a nagyérdeműt, én pedig hétköznapokon főként dolgoztam, hétvégente meg leginkább meccsre jártam. A munka nemesít, a meccstől meg iszonyat másnaposak szoktunk lenni.

Egyébként Nyársapát is sokkal jobban néz ki, ha hetente látom, mert két-három havonta kurva lehangoló tud lenni a kontraszt miatt. Így meg hozzászokik az ember viszonylag gyorsan, hogy itt semmi nem változik – vagy ha igen, akkor elrohad.

Miközben ide nem írtam, egy-két önkormányzati képviselőnk kicserélődött (ami annak a jele, hogy működik a demokrácia! :D).

Sok sikert kívánok az újaknak, a régieknek pedig köszönjük az alázatos, de közben rendkívül konstruktív hozzáállást! Kicsit megkésve, mert az utóbbi időben kevésbé nyíltan politizálok, de szívből. Legyünk barátok, szeressük egymást!

Nem is tudom, hol kezdjem, mert történt ez, meg az… Talán a vendégháznál kellene, amit a Herzl Tivadar téren emelte(te)k a zenélő szökőkút meg a „turulmadár” mellé. Ja, meg ha már Herzl Tivadar, akkor a cionizmusról is érdemes lenne kicsit beszélni október hetedike meg a gázai mészárlás nézeteltérés fényében. Meg Trumpot is megválasztották, aki elvileg rommá bombázta az iráni atomprogramot, szóval történt ez, meg az, ahogy korábban is említettem. Ez tehát egy véleménycikk lesz, akkor is ha valaki kíváncsi a véleményemre, meg akkor is, ha nem.

Vendégház

Nagy dolog az egy település életében, ha vendégház épül benne, hiszen a bel- és külföldi turizmus az utóbbi években az alacsony repülőjegyárak és a vármegyebérletek hatására soha nem látott fellendülést produkál – legalábbis a TASZSZ szerint. Ilyen körülmények között egy dél-alföldi zsákfalu egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon az ország idegenforgalmának vérkeringéséből.

Ha már ugye minden más megvan – az utak tükörsimák, az orvosi rendelőből sem küldik el az embert, és persze a nyársapáti ipari parkban a munkahelyek tárt karokkal várják a dolgozni vágyókat –, akkor igazán időszerű volt egy vendégházat is felhúzni, hogy a világjáró turisták végre méltó helyen hajthassák álomra a fejüket. Mert melyik turista vágyna arra, hogy egy nyári éjszakát a szabad ég alatt töltsön a hálózsákban, ahol a csendet csak a kóbor kutyák ugatása és az időnként a vadkemping melletti földúton elhaladó traktor motorjának zaja töri meg…

Az ünnepélyes átadó is méltó volt az alkalomhoz: szalagvágás, pályázati táblák felavatása, fényképezőgépek kattogása – hiszen az uniós támogatásból épült vendégház nem csupán egy épület, hanem maga a jövő záloga. Most már tényleg csak az első turistára várunk. De az biztos jönni fog. Egyszer.

Nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy a vendégház fontos szerepet tölt be a helyi vadgazdálkodás támogatásában is. Hiszen a vidéki élet szerves része az erdők és mezők „felelős” hasznosítása, s most már méltó környezet várja mindazokat, akik ezen nemes hagyományok ápolása céljából érkeznek a településre – akár rendszeresen, akár csak egy-egy jól időzített hétvégére.

A vendégház ugyanis nyugalmat és kényelmet kínál azoknak, akik tudják, hogyan kell élni a helyi természeti kincsek adta lehetőségekkel – legyen szó egy sikeres vadászat utáni megérdemelt lazításról vagy a vendégszeretet különlegesebb, szűk körben elérhető változatáról. 😉

Így aztán a falu ismét példát mutat abban, hogyan lehet a közösség javára fordítani egy gondosan megtervezett beruházást – még ha az elsősorban nem is a szélesebb közönség igényeit szolgálja.

Cionizmus vs. Gáza, Trump vs. atomprogram

Ja (majdnem elfelejtettem), ha már a Herzl Tivadar tér szóba került, akkor talán illene egy-két szót ejteni a cionizmusról is, különösen október hetedike és az azóta történtek fényében. Engem humanistaként leginkább az ártatlan civilek, különösen a gyerekek szenvedése bánt.

Ahogy október hetedikén a Hamász civilek elleni bestiális támadása borzasztott el – mert az ártatlan emberek lemészárlása semmivel sem igazolható –, ugyanúgy elborzaszt az arra adott válaszreakció is, melyben egy borderline apartheid rezsim jóvoltából már tízezrek haltak meg, többségük civil, köztük rengeteg gyerek. Ha Netanjahu és Trump így pedáloznak tovább a „békéért”, a végén még Nobel-békedíjat is kapnak – bár remélhetőleg nem Oslóban, hanem Hágában, és nem érem, hanem vádirat formájában. Az emberek szándékos kiéheztetése ugyanis bűncselekmény, a népirtással azonos elbírálás alá esik.

Miközben Izrael fenntartja magának a jogot az önvédelemre – amit egyébként senki nem vitat el, és természetesen joga van létezni és megvédeni magát –, valahogy rendre elfelejti, hogy ezt mások, különösen a palesztin civilek emberi jogainak tiszteletben tartásával kellene tennie. Ehelyett Gázában ételosztásra váró tömegebe lőnek bele, százak halálát okozva, majd ezt is önvédelemként szeretnék eladni a világnak, vagy mi? Az európai szélsőjobboldal rendre azzal mentegeti Izrael kritikátlan támogatását, hogy „ők Európa védelmezői”. Én meg csak annyit kérdezek: mi van?

Európa érdeke nem az, hogy valaki háborús zónát exportáljon a Közel-Keletről, hanem hogy abban a térségben stabilitás legyen, hogy ne kelljen az embereknek menekülni – márpedig ezt a rendszeres nagyhatalmi intervenciók, többnyire orosz–amerikai proxiháborúk formájában, éppúgy rombolják, mint például Izrael térségbeli politikája. Mikor a Moszad célzott gyilkosságokkal vadássza le az iráni vezérkar tagjait, azt nehéz önvédelemkért értékelni (akár rövid, akár hosszú távon). Ez csak tovább mélyíti a konfliktust, és újabb generációk számára betonozza be az ellenségeskedést, szóval meglehetősen kontraproduktív. Eközben Ciszjordániában évtizedek óta zajlik a gyarmatosítás, mellyel szemben az izraeli állam nemhogy fellépne, hanem burkoltan maga is gerjeszti a folyamatot. De hát ki meri ezt szóvá tenni, mikor Izrael olyan szövetségi rendszer része, melyben ez a fajta kettős mérce már régóta természetes?

Én azt szeretném, hogy Izrael csak egy ország legyen a sok közül, senki ne veszélyeztesse a létezését, ahogy ők sem jelentenek egzisztenciális kockázatot például Iránra nézve. Arra az Iránra, aki a XX. és XXI. században nem kezdeményezett háborút, míg Izrael ennél jóval gyakrabban keveredik háborúba a szomszédaival.

Az atomfegyverek kérdése: Irán, ahol legalább az IAEA (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) évtizedeken át jelen volt és ellenőrizhette a nukleáris programot, lassan a maga iszlamista szélsőséges rezsim formájában is megbízhatóbbnak tűnik, mint az izraeli apartheid rezsim, melynek hivatalosan soha be nem ismert, de mindenki által ismert atomfegyver-arzenálja van – és ahová IAEA-ellenőr soha nem tehette be a lábát. Pacifista atomprogram? Ne nevettessük már egymást.

Ha valaki netán még kételkedne abban, hogy az atomfegyverek mennyire hozzájárulnak a stabilitáshoz, csak tekintsen India és Pakisztán példájára: lám, ott is a kölcsönös megsemmisítés fenyegetése a béke záloga. Ennél mi is aligha kívánhatnánk többet.

Közben azért mi, magyarok is derekasan hozzátettük a magunkét ehhez a képmutatáshoz. Miközben az EU-ban utolsóként is alig bírtuk kinyögni, hogy talán az ártatlan civilek szenvedése rossz dolog, a doktor miniszterelnök úr Budapesten fogadta baráti mosollyal a gázai mészárlás első számú felelősét, értelmi szerzőjét, kivitelezőjét, let you tell it.

Történelmi pillanat volt: Netanjahu gépének abroncsai akkor csikorogtak Ferihegyen, mikor Magyarország hivatalosan is bejelentette, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.

Hát így állunk most, Nyársapáttól Gázáig, vendégháztól atomfegyverig, szalagvágástól célzott gyilkosságokig. A díszletek változnak, a szereplők cserélődnek, de a forgatókönyv ugyanaz: látszatintézkedések, képmutató gesztusok, cinikus barátságok, és közben az ártatlanok szenvedése az egyetlen állandó.

Mi meg ülünk itt, a nyársapáti Herzl Tivadar téren, és hallgatjuk, ahogy a szökőkút zenél, nézzük, ahogy a „turul” kitartóan bámul a semmibe, és várjuk a csodát.

Ígérem, évek múlva újra írni fogok, addig kommentben várom, hogy miért vagyok antiszemita.