Tulajdonképpen örülnünk kellene, hiszen az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben (vö. lapít, mint szar a fűben) a Vezérkar jelen esetben örvendetes gyorsasággal reagált egy felmerülő problémára. És még milyen szépen! Nem győzzük törölgetni minduntalan könnybe lábadó szemeinket. Parádés időutazás jellege van a dolognak, elég kényelmesen elhelyezkedni, a Hírmondóból máris ömlik a setét ötvenes évek korcs didaktikája.
Az történt ugyanis, hogy a Vezérkar által közutálatnak örvendő közösségi felületen – cikákolnak tőle, mint ördög a tömjénfüsttől – a falu egyik lakosa élt véleményezési jogával, megemlítve a helyi fiókgyógyszertár nyitvatartási idejének problémakörét. A téma nem csak őt érinti személyesen, sokan elégedetlenek a szűkre szabott, az orvosi rendelési idővel egyáltalán nem szinkronban futó nyitva tartással.
Lássuk, hogyan próbálja kezelni a szituációt helyi szócsövünk. Kezdésként rögtön „szerényen, de határozottan” megkérdőjelezi a vélemény jogosságát. Szép, klasszikus motívum, így kell ezt. Rögtön irányt is mutat: érdeklődjünk a hirtelen indulat helyett. Igenis, elvtársak! Mi meg is tettük, elvtársak! Megtudtuk például, hogy az írás posztolása után az érintett állampolgárral a gyógyszertár vezetője felvette a kapcsolatot, és sikerült is nekik korrekt, mondhatni európai módon – újabb harákolások az önkormányzat irányából – értekezni a dologról. Azt viszont nem tudjuk, hogy vajon a Vezetőség részéről bárki vette-e magának a fáradságot, felemelte-e a seggét a forgószékről, hogy akár személyesen, akár telefonon, akár egyéb módon megkeresse az érintett feleket? Merthogy ez lenne a dolguk. Ezért is vannak ott, ahol vannak. Kötve hisszük, de mi örülnénk a legjobban, ha kiderülne tévedésünk.
A következő nekifutás már konkrét demagógiai elemeket mutat. „Ha valami szolgáltatás szerencsére működik, első szinten mindig örüljünk!” Naná. A tény, hogy ez már nem az első szint, mivel a dolog nem jól működik, mintha kicsit a háttérbe lenne szorítva. Szerencsére a gondos és szerető Hivatal most sem engedi el a kezünket, javaslatot tesz a helyes ügyintézési sorrend kialakítására. Feleslegesen. Az elébb említettük volt, hogy a két fél pontosan a Vezérkart megkerülve, a közösségi oldalt használva talált egymásra. Jó reggelt, üdvözöl mindenkit a XXI. század a Hivatalban is.
Azzal, hogy „a gyógyszertár nem szatócsbolt”, egyet tudunk érteni, de a rugalmasabb nyitvatartási idő kialakítása miatt tévedés általi tragédiákat emlegetni már elég ócska maszatolásnak tűnik.
A nyitvatartási rend változtatásának „országos fölöttes szerv”-től kérelmezendő tételéről nem tudunk, pedig érdeklődtünk. Bizony, megint. Ám a HGYSZ (Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége) weboldalán nem leltünk erre utaló szabályt, vagy megjegyzést, mint ahogy a 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet “A gyógyszertárak szolgálati rendje” cikkelyének átböngészésével sem lettünk okosabbak. Ezért amíg az ellenkezője ki nem derül, engedélyezzük magunknak a Hírmondóban megjelent írás ide vágó részének hülyeséggé való nyilvánítását.
„A gyógyszertárosok és én is azt javaslom, várjuk ki ezt a rövid, kellemetlen időszakot.” Ne várjuk. Ne henteregjünk mi is a cikk elején említett excrementumként a fűben, mint a Vezérkar. Látjuk és tudjuk, hogy meg lehet, és érdemes is megkerülni őket. Mert nem végzik rendesen a dolgukat, a helyi élet problémáival szemben reménytelenül inkompetensek. Az emberek pedig (főleg azok, akik képesek három, vagy annál több szóból álló mondatok elolvasására és értelmezésére, ráadásul magyarul) egyáltalán nem intoleránsak. Csak elegük van abból, hogy ők és a problémáik is magasról le vannak ejtve (nem akartunk a szar kifejezés újbóli szerepeltetésével a szóismétlés hibájába esni) a Vezérkar részéről.
Természetesen rettegnünk is kell(ene) egy kicsit, mert mi lesz akkor, ha a durvaságunk miatt majd nem jön a faluba gyógyszerész? Ehhez két megállapítást eszközölnénk.
1. A helyiek tetemes része már most sem a fiókgyógyszertárból szerzi be a számára szükséges dolgokat. Információink szerint az itt kiírt gyógyszerek alig 40 %-át váltják ki helyben a lakosok. Tíz óra és dél között az emberek dolgoznak, sokan a környező nagyobb településeken, ők ottani gyógyszertárakban vásárolnak. Átgondolt szervezésű nyitvatartási idővel visszacsalogathatók lennének.
2. Bölcs Kormányunk (itt most köpnénk egy hegyeset, de hát volt gyerekszobánk) legújabb rendeletmódosítása alapján idén májustól nem lesz kötelező a gyógyszerészeti jelenlét a kis települések fiókgyógyszertáraiban. Igaz ugyan, hogy ez ellen a gyógyszerészek szövetségei élénken tiltakoztak, de erre a fővárosi nagystílű tolvajok pontosan úgy reagáltak, mint a helyi, kisebb volumenű enyveskezűek. Kit érdekel, mit brekeg a jónép, itt az van és az lesz, amit mi akarunk.
„Irgalmatlan sok szemét” akad a faluban, ez is tény, ezért a zárógondolattal is egyetértünk.
Induljunk el takarítani.
Kezdjük mindjárt a Hivatalban.
Tibor bácsink a nyugdíjasokat targetálta, ők otthon vannak 10 és 12 között is, jó?! tessék megöregedni, és akkor minden jó lesz…
Nem értem a logikáját a falu vezetésének. Azon túl,hogy csak savazni tudják a problémafelvetéseket, semmi egyéb nem történik. A patika esetében is a demagógia dominál: örüljünk, hogy van! Van egy rossz hírem: ilyen nyitvatartás mellett olyan mintha NEM lenne. No persze nem mindenkinek, csak azoknak akik dolgoznak.
Azt sem értem, hogy miért nem érdekelt a gyógyszertár tulajdonosa egy módosított nyitvatartásban? Hiszen akkor nagyobb lenne a bevétele, ha többen is itt helyben váltanák ki a gyógyszereket.