Hogy a helyi önkormányzat (teljesen felesleges a nagy kezdőbetű) kommunikációs téren milyen gyógyíthatatlan betegségektől szenved, az már régóta közismert. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen ha a piramis csúcsán gubbasztó kövér békaféle elbrekkenti magát, hogy „Ez így lesz, mer’ én így akarom!”, onnantól kezdve sokat már nem kell várni a szituációtól. Amit viszont a szeptember 18-ra meghirdetett szüreti ereszdelahajamat kapcsán ismét megengedtek maguknak, attól minden jóérzésű embernek kinyílik a bicska a zsebében.
Nézzük a program ebből a szempontból érdekesebb pontjait szép sorban, szöveghűen idézve. „10.30 TURUL-SZOBOR AVATÁSA a központi téren”. Gyorsan ugorjunk át azon, hogy a dátum ebben a formátumban hónapot és napot jelöl, nem pediglen percet és órát, oké, csak az hibázik, aki dolgozik. Sokkal lényegesebb, hogy megint lesz a falu egyik közterén egy olyan „dísz”, aminek szükségességével kapcsolatban az égvilágon senkit sem kérdeztek meg az itt élők közül. Pontosan úgy, mint a múltkor, amikor suttyomban odarittyentették annak a nyilas tahónak az emlékművét a könyvtár udvarába. Most pedig tessék, lehet örülni, ott púposkodhat az a nyomorék szárnyas jószág a főtéren. De jó nekünk! Köszönjük! Rohamléptekkel fejlődik a falu! Már csak ez hiányzott! Automatikusan ide kívánkozik a költői kérdés: vajon kinek a zsebéből, milyen alapból lett hozzá ellopva a pénz?
De menjünk tovább, akad itt még egy szép dolog. „15.00 Az 1. osztályosok műsora és fogadalomtétele”. Gyönyörű és lélekemelő program, nem igaz? Hiába, régi nagy igazság, hogy csöccsel, kiskutyával és gyerekekkel mindent el lehet adni. Mert senki ne higgye egy pillanatig se, hogy a rendezvény ezen része arról szólna, amiről eddig, az elmúlt években szólt. Hogy a szülők és a hozzátartozók örömteli, megható pillanatokat élhessenek át, hogy büszkék lehessenek gyermekeikre, akik elindulnak azon a bizonyos hosszú, rögös úton. Ez bizony, drága felebarátaink, azért lett kitalálva, hogy a múltkor már emlegetett vörösfejű, totyakos helyi potentátok a rosszul szabott, csálén gombolt öltönyszerűségeikben belevigyoroghassanak a lakájmédia kameráiba. Hab a tortán, hogy a rendezvény „szervezői” (igen, szándékos és maró gúnyt közvetít az idézőjel) valahogy elfelejtették az iskola igazgatónőjét és az elsősök osztályfőnökét erről a dologról értesíteni. Pedig nem tűnik túl bonyolultnak felmarkolni egy telefont, és beleböfögni, hogy ez lesz. Ha pedig még azt is megkérdezték volna, mit szólna mindehhez az oktatási intézmény… De ne álmodozzunk. A béka az, aki brekeg. S nem csak brekeg, hanem „Mindenkit szeretettel vár”.
Ezek fényében kívánunk a résztvevőknek jó szórakozást, s ha a „szervezők” esetleg még kitalálják, hogy mindenki hozzon magával másfél kilogramm nyereg alatt puhított húst, induljon el a tömeg a Művház irányába. A birkák és a marhák odaköltöztek. Tisztelet a kivételnek.