A középkorban Nyárasapáti, Nyárasapát néven ismert falu története oklevelek alapján a XIV. sz. második felétől követhető nyomon. A település ennél korábbi meglétére az ásatási és terepbejárási anyag (Árpád-kori cserepek, feltehetően késői Árpád-kori templom), valamint a falu neve utal.
Az Apáti (= „apáté”) típusú helynevek egykori apátsági birtokokra vallanak. E gyakori névtípus zömmel a XIII—XIV. sz.-ban alakult ki, több esetben fennmaradt a falu korábbi neve is. Forrásanyag híján nem lehet tudni, hogy Nyársapát az Árpád-korban melyik apátság birtoka volt. Amikor neve 1376-ban, először bukkan fel Nagy Lajos király oklevelében, a falu — talán Anjou-kori adományozás révén — már világi kézen, a később is itt birtokos Nyárasapáti család első ismert tagja, Sebestyén fia Miklós birtokában van, aki egy birtokba iktatásnál királyi emberként szerepel.
A település XV. sz.-i és XVI. sz. eleji történetét szinte kizárólag a Nyárasapáti család kapcsán ismerjük. Ez a családtörténeti munkákban nem szereplő nemesi família a XV. sz. derekán évtizedekig tartó határperbe bonyolódott a Ceglédet birtokló óbudai klarissza apácákkal.
A pereskedést Zsigmond királynak az az — alighanem meggondolatlan — adománya váltotta ki, mely révén Nyárasapáti Sebestyén fia, Miklós és fiai, László, István megkapták a Cegléddel szomszédos Besenyőegyház, Töröttegyház, Téglaegyház és Kőegyház pusztákat. Ezek használatától azonban 1434-ben az apácák eltiltották őket. A kölcsönös hatalmaskodások után fel-fellángoló, 1476-ig követhető perről nagyszámú oklevél maradt fenn. Segítségükkel a Nyárasapátiak családfája is összeállítható:
Sebestyén fia Miklós (1376)
Az 1376-ban és 1434-ben említett Nyárasapáti Sebestyén fia Miklóst Éri I. egyazon személynek vélte. Ez azonban nehezen igazolható. Miklósról még elképzelhető, hogy 1376-ban, amikor királyi emberként szerepelt, még igen fiatal volt, ezért 1434-ben „csak” 80—90 év körüli aggastyán lehetett. Ugyanez viszont nehezen tételezhető fel a szintén Nyárasapáti Sebestyén fiaként feltűnő Györgyről, akit 1448-ban egy hatalmaskodás résztvevőjeként említenek.
Jogosult tehát két Nyárasapáti Sebestyént feltételezni, bár a közöttük levő (apa-fiúi?) viszony az oklevelekből nem tűnik ki. Kissé bizonytalan, hogy György apja valóban azonos-e Miklós (1434) apja Sebestyénnel; ha igen, akkor György minden bizonnyal későn született gyermek lehetett. A család neve mutatja, hogy birtokközpontjuk Nyárasapát volt, itteni kúriájukat 1459-ben és 1469-ben oklevél is említi. Ezenkívül volt birtokuk Menden és Tetétlenen is, sőt valószínű, hogy a család egyes tagjainak birtokállománya a felsoroltnál nagyobb lehetett. Legalábbis erre vall, hogy Nyárasapáti László 1452-ben Gutori Nagy Lászlóval kölcsönös szerződést kötött összes birtokára és birtokrészére — aligha függetlenül az ekkor már több éve tartó ceglédi határpertől.
Néhány oklevél azt sejteti, hogy a Nyárasapáti család pozíciója túlmutatott a helyi, jelentéktelenebb kisnemesekéén. Sebestyén fia György 1448-ban a bácsi érsekség átvételekor mint Hunyadi János familiárisa keveredett egy Bodrog megyei hatalmaskodásba Bátmonostori Töttös László ellen, unokaöccse, István pedig 1444-ben Újlaki Miklóssal, az erdélyi vajdával bonyolított le valamiféle, 32 aranyat kitevő pénzügyletet.
Nem érdektelen adat, hogy Nyárasapáti György leánya, Klára — vele a XVI. sz. elején leányágon is kihalt a família — Kusalyi Jakcsy Jánoshoz ment feleségül, akinek családjából a XV. sz. folyamán többször kerültek ki országos méltóságok. Az elmondottakon kívül a család jobbágyainak, nyársapáti familiárisainak említése, az ásatások során feltárt, faragott részleteket is mutató udvarház, a belőle előkerült, igényesebb leletek arra vallanak, hogy a Nyárasapáti család a XV. sz.-i középnemeséghez tartozott.
A hatalmaskodások folytán elég nagy számban, név szerint is ismerjük a Nyárasapátiak jobbágyait és familiárisait. Nyársapátról mintegy 60 emberről tudunk az 1451 és 1476 közötti időszakból (felhasznált oklevelek: 1451. = OL Dl. 14 480.; 1454. = OL Dl. 14 858.; 1455. = OL Dl. 15 012.; 1456. = OL Dl. 15048.; 1465. = OL Dl. 16 292.; 1466. = OL Dl. 16 323.; 1469. = OL Dl. 16 836., 16*890., 16 936., 16 937.; 1476. = OL Dl. 17 828.).
Alcz Orbán — 1456, … Urbanum Alcz …
Bakonyi Péter — 1465, 1466, 1469, … Petro Bakony …
Bán Bálint — 1456, … Valentinum Baan …
Bán Benedek — 1456, … Benedictum Baan ,..
Bán György — 1456, … Georgium Baan …
Bán Pál — 1469, … Paulo Ban …, Paulum Ban …
Bíró Bálint — 1476, … Valentinus Byro … (mercenarius)
Bíró János — 1456, … Iohannem Byro … ; 1469, … Iohannem Byro … (familiáris)
Bíró Sebestyén — 1469, … Sebastianum Byro …
Blaskó Barnabás — 1465, 1466, 1469, … Barnába Blasko …
Blaskó István — 1465, 1466, 1469, … Stephano Blasko …
Bosa Jakab — 1469, … Iacobum Bosa …
Budai István — 1469, … Stephano Buday Stephanum Buday …
Burián Gergely — 1456, … Gregorium Bwrian …
Chethe Jakab — 1451, … Iacobus Chethe … (familiáris)
Cikó Miklós — 1469, … Nicolaum Czyko …
Csiga Mihály — 1476, … Michael Chiga …
Csorba Benedek — 1469, … Benedicto Chorba …
Dola Benedek — 1476, … Benedictus Dola … (mercenarius)
Dola Jakab — 1476, … Iacobus Dola …
Dola János — 1476, … Iohannes Dola …
Dombi vagy Dombai Jakab — 1465, 1466, … Iacobo Domby … ; 1469, … Iacobo Dombay …
Dombi vagy Dombai János — 1465, 1466, … Iohanne Domby … ; 1469, … Iohanne Dombay …
Dorman Miklós — 1469, … Nicolai Dorman …
Gyáli Péter — 1469, … Petro Gyaly … ; 1476, .. . Petrus Gyaly …
Huszár Mihály — 1476, … Michael Hwzar … (mercenarius)
Kis István — 1455, … Stephani parvi…
Kovács János — 1454, … Iohanne Chovach …
Körösi Péter — 1465, … Petro Kewrwsy … ; 1469, … Petro Kewresy …
Lengi András — 1456, … Andreám Lengy … ; 1469, … Andreám Lenghy … ; 1476, … Andreas Lengy …
Lendi Egyed — 1476, … Egidius Lendy …
Madurc Benedek — 1476, … Benedictus Madurcz … (mercenarius)
Mihályfi János — 1469, … Iohannem Myhalfy …
Miklósi János — 1465, … Iohanne Myklosy …; 1466, 1469, … Iohanne Miklossy …
Nagy Albert — 1469, … Alberto magno …
Nagy Mihály — 1469, … Michaelem Nag … (familiáris) ; 1476, … Michael magnus … (mercenarius)
Német Benedek — 1469, … Benedictum Németh… ; 1476, … Benedictus Németh … (mercenarius)
Orbán fia Péter — 1469, … Petrum Urbani… ; 1476, … Petrus Urbani…
Orbán fia Tamás — 1476, … Thomas fráter eiusdem (Petrus Urbani)…
Pap Gergely — 1456, … Gregorium Pap …
Pap Simon — 1456, … Symonem Pap …
Patkoló Domokos — 1465, 1466, 1469, … Dominico Pathkolo …
Patkoló Fábián — 1465, 1466, 1469, … Fabiano Pathkolo …
Pál diák — 1465, 1466, … Paulo litterato . . .
Pesti Bálint — 1469, … Valentino Pesthy …, .. . Valentinum Pesthy . . .
Répás Mihály — 1469, … Michaelem Repas …
Rigó János — 1476, … Iohannes Ryco dicti…
Rigó Tamás — 1476, … Thomas Ryco dicti…
Sáfár Gergely — 1456, … Gregorium Saffar … ; 1469, … Gregorio Safar … (familiáris), … Gregorium Safar …, … Gregorium Saffar … (familiáris)
Szabó Bálint — 1469, … Valentino Zabo …
Tibor László — 1476, … Ladislaus Thybor …
Thidew Bálint — 1476, … Valentinus Thidew …
Thidew Tamás — 1476, … Thomas Thidew …
Tonya István — 1465, 1466, … Stephano Thonya …
Tonya Pál — 1469, … Paulo Thonya …
Tőrös Kilián — 1465, 1466, 1469, … Kyliano Thewres …
Üllői Benedek — 1469, … Benedictum Illev …, … Benedictum Illei… ; 1476, … Benedictus Ylley …
Vámos Orbán — 1469, … Urbanum Vamus … (familiáris) ; … Urbanum Vámos … (familiáris)
Zalád András — 1476, … Andreas Zalád …
A felsorolásban több név utal beköltözésre, ezek azonban korántsem fordulnak elő olyan számban és az ország egész területét felölelő tarkaságban, mint a korabeli Cegléd mezőváros jobbágynevei között. Nyárasapáti Klára a falut Werbőczi Istvánra hagyta, majd a Werbőczi család leányágán, a XVI. sz. második felében a Zelemériek kezére jutott.
A faluról 1526—1551 között nem ismerünk történeti adatot. Úgy tűnik, hogy a hamar hódoltsági területté váló vidéken a törökök igyekeztek a mélyen lenyúló végvárvonal ellen különféle, kisebb kőépítményeket megerősíteni. Erről számolt be Zay Ferenc 1551 áprilisában kelt jelentésében a nyárasapáti, akkor már romos udvarházzal kapcsolatban.
A romladozó udvarház még nem jelenti a falu elnéptelenedését, egy 1570-ből származó adóösszeírás szerint Nyársapáton 20 porta adózott. Különös, hogy ugyanebben az összeírásban mint Csongrád megyei Zeleméri-birtokot is említik Nyársapátot, 14 portával. Azonos adatok, hasonló kettősség figyelhető meg egy 1578-ra keltezett összeírásban is.
A falu szemmel láthatóan fogyatkozó lakossága ekkor már református, tanítójuk is ismert, Ceglédy István prédikátor személyében. Egyébként ez a Ceglédy István tette a legtartalmasabb tanúvallomást abban az 1583—1584-ben Cegléd és Nyársapát között lezajlott határperben, amelynek eredményeként „naros apatjt tiztan Chegledhez zakaztotak wolt” és „az naros apatj földön szynte az falu állat egj nagj határt wetenek oztan.. .”.
1584 után évtizedekig nincs adatunk a faluról, a 15 éves háború hadjáratai során „feljővén az ellenség, úgymint teljességgel Ónodig, kit hon kaphatának az szegénységben, mind el rabiák, hanem csak marada az Három város Pest vármegyében, úgymint tudni illik Kecskemét, Czegléd és Kőrös .. ,”. Nyársapát is átmenetileg lakatlanná válhatott.
A XVI. sz. végére férfiágon kihaló Zeleméri családtól Nyársapát Lorántffy Mihály kezére került, akinek leánya, Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi Györggyel kötött házasságakor megkapta a falut.
Amikor — mint a körösieknek bérbe adott Rákóczi-birtok — Nyársapát 1625-ben újra szemünk elé kerül, „puszta telek”-nek nevezik, hasonlóképpen az 1628-as váci egyházmegyei tized jegyzékben is pusztaként emlegetik. 1628 és 1632 között a falu újratelepült, 1632-ben a nagykőrösiek a nyársapáti templom építéséhez adnak 4 forintot, s ugyanebből az évből ismerjük a falu református papját is, Váczi Jánost. Zömmel a régi lakosok költözhettek vissza, akik 1652-ben is úgy nyilatkoztak, hogy „eleitül fogva Attyainknak Attyaiknak Attyaik is valakik Nyárs Apáton laktanak úgy bírtak mint saját földöket”.
1638-tól a nagykőrösi számadáskönyvben rendszeresen találunk Nyársapátra vonatkozó adatokat: nemcsak a prédikátor, bíró és esküdtek, de egy koldusasszony és tuloklopó legény viselt dolgairól is értesülünk. Ebből az időből név szerint 16 nyársapáti lakost ismerünk: Bíró György (1652); Bíró Pál (1652), Bíró Péter (1639); Fekete Gáspár (1649-ben 61 éves); Kózér János (1644); Kun Jakab (1649-ben 73 éves); Ördög András (1649-ben 80 éves); Ördög Andrásné (1644); Pándi Lukács (1649); Pántos Lőrinc (1651—1655); Pántos Mihály (1651—1655); Simon Márton (1644); Szenes Andor (1639); Tormás Imre (1649); Üjszászi István prédikátor (1652); Zavoti Mátyás (1652).
1655-től Nyársapát már nem szerepel a nagykőrösi iratokban, s 1660-tól a tizedösszeírások is pusztának tüntetik fel. A falu elpusztulása minden bizonnyal összefügg az 1658—1664 közötti török hadjáratokkal; Oroszlányi István, az óbudai klarisszák ceglédi tiszttartója írta 1676-ban, hogy „ .. . Ennek előtte mintegy Tíz Esztendővel nem maradhatván az Nyáras Apátiak faluiokban az sok ragadások miatt mentenek lakóiul Czeglédre.. ,”.
Az 1690-es Pest megyei helységösszeírás Nyársapátot mint elpusztult, részben Rákóczi-, részben Forgdch-kézben levő falut tünteti fel.
forrás: IKVAI NÁNDOR: RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK PEST MEGYÉBŐL