Még egyszer a Nyársapáti Gyermekekért Közalapítványról

Még egyszer, de valószínűleg nem utoljára.

Azért „szívügyem” ez a téma, mert minden jóérzésű ember ingerküszöbét megugorja az ezzel kapcsolatos problémacunami.

Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ez a terep meglehetősen ingoványos. Próbálok egyensúlyozni úgy a zsombékon, hogy ne süllyedjen bele a mocsárba, aki nem érdemli meg. Mert azért ebben a problémakörben számos jó szándékú ember is érintett (lásd: alapítványi tagok). Ezidáig közülük csak egy embernek volt bátorsága azt mondani, hogy ezt én ÍGY nem csinálom tovább. Ő be is adta az írásbeli lemondását az alapítványi tagságáról a fenntartóhoz (lásd: Nyársapáti Közös Önkormányzati Hivatal). Az meg már megint más tészta, hogy ezzel a fenntartó jól nem kezdett semmit. Pedig… Kellett volna… De csak volna…

Az előző írásomban a pénzügyi beszámolókat hiányoltam. Mea culpa, mea maxima culpa, hogy nem néztem szét jobban a neten. A poszt alatt megemlített oldalon viszont szemléztem a „pénzügyi beszámolókat”. Hát, nem tudom, ha én lennék a gazdasági ellenőrzésre jogosult szerv, egy ilyen „beszámolónak” csúfolt főkönyv láttán úgy csapnám meg a beszámolóra kötelezettet, hogy a lendülettől felvágódó papírlapok kivinnék szemből az atlaszcsigolyáját. Persze ez nem a beszámoló személy hiányossága, hanem a rendszeré- amit becsülettel ki is használ egy-két szervezet képviselője. Ez már viszont az adott személy sara. De hát ez is a magyar mentalitás sarokköve: megkeresni és alaposan kihasználni a törvényalkotók által nyitva hagyott jogi kiskapukat.

Visszatérve a beszámolóra. Hát ne már, hogy komolyan ez egy közalapítvány pénzügyi beszámolója?! Előző évi áthozat, bevétel, kiadás? Feltüntetni még véletlenül se kell, hogy honnan a bevétel, és mire ment el a kiadás? Nem néztem utána, de biztosan nem kötelező, hogy az alapítványnak felajánlott adó 1 %-áról beszéljen, beszámoljon. De azért biztosan jólesne azoknak, akik erre a célra szánták pénzüket. Tudom, ez ilyen ballipsi, européer, eretnek gondolat. Meg talán jó ízlés kérdése. Persze, persze, biztosan nem kötelező… Az viszont kötelessége lenne az alapítvány elnökének (mennyi meló!), hogy minden naptári év elején odaböfögjön egy pár sort a Nyársapáti Hírmondóba, mi is történt előző évben a házuk táján. Talán ezek a böffenetek is megvannak máshol a neten, netán?

Az alapítvány előző elnöke szívvel-lélekkel- és legfőképp-becsülettel megtette mindezt. Viszont nem is ő volt az egyedüli pénzügyi ellenjegyző az alapítványban. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy nem ő egyedül, és egy személyben kezelte a pénzügyeket, mindig volt mellette egy másik tag, akinek alá kellett írni a pénzügyi tranzakciókat.

Vajon most hogy is van ez? Igen, szerintem most sokan eltalálták a helyes választ! Per pillanat az elnök asszony egyedül kezeli a pénzt, és erről nem is nagyon nyilatkozik az alapítványi tagoknak. Ezt érdemli egy olyan testület, aminek az a célja, hogy helybéli gyerekeket támogasson? Ezt érdemli a helyi közösség? Hogy mély hallgatásba burkolózzon a fenntartó és tespedt közönnyel nézze, ahogyan nem történik semmi?

És itt érdemes megemlíteni még egyszer, hogy az alapítvány (tagok összessége) és annak elnöke nem egy úton jár, nem lehet őket egy kalap alá venni. Sajnos, a tagok az esetek nagy részében nem tudják meggyőzni az elnök asszonyt arról, ha valami hasznos dologban szeretnék segíteni a helyi gyerekeket.

Szívesen venném, ha egyszer valamilyen, csak egy kicsit is illetékes elvtárs/ elvtársnő (hogy a híres kabaréjelenetet idézzem szabadon, nem pedig a pártállást) megnyilatkozna ebben az ügyben (is). Persze ez (még) nem hivatalos megkeresés, de lehet, hogy jobban járna mindenki, ha a falu „falai” között maradna ez az elég kellemetlen ügy.

Utóirat 1. Ha csak annyit sikerült elérni, hogy az alapítvány megnyilatkozzon egy olyan fórumon, ahol ezt eddig is meg kellett volna tennie- már tettünk egy lépést. Bár elég sok kérdést vet fel, hogy miért a 2017-es évig megy vissza az események felsorolásában a cikk szerzője? Azóta nem volt beszámolóra lehetősége?

Utóirat 2. Pontosan hol lehet megnézni az interneten az egy százalékból befolyt összeg meglétét? Azért a világháló elég nagy, és én vagyok az élő példa arra, hogy pontatlan információkhoz is juthat ott az érdeklődő.

Remélem, hogy az alapítvány megújulása tényleg változást hoz magával. Az utóbbi évek ellentétei felemésztették a lelkesedést és tenni vágyást a szervezet háza táján.