Mátyás király esete a meztelen leánnyal és egyéb népmesék

Kicsit abban a rettentő hálátlan szerepben érzem magam, mint amiben az egyszeri szolgálóleány érezhette magát, mikor meg akarta látogatni Mátyás királyt Budavárban (dehogy akarta, kellett neki!), de az volt az ukáz, hogy úgy kellett mennie, hogy közben jöjjön is, meg ha már itt jön-megy, hát hozzon is ajándékot, meg de is, lehetőleg drágát és nehezet, viszont csak meztelenül, mert a király azt szereti.

Mondjuk úgy, hogy bizonyos kritériumoknak kellene megfelelnem, mert esetleg valaki megsértődik, ha szóvá teszem, hogy a faluban, ahová fiatalkorom köt, bizonyos téren gondok vannak. Tudniillik, a polgármester által kézivezérelt képviselőket nem szabad bántani, hiszen ők értünk (a választópolgárért, ezáltal Nyársapátért) vannak, tehát soha nem merülhet fel, hogy esetleg a jelenleg az országot kirabló irányító hatalom végrehajtói (más szóval csicskásai) lennének és magasról tesznek a Nyársapáton élő emberekre, ez a munka nekik csak egy biztos bevételi forrás.

A magasról tevést nem az absztrakt, elvont értelemben mutatják meg nekünk, hogy például tömeggyilkos eszmék jelképeit és jeles képviselőit állítattattattatatják nyársapáti közterületekre, ezáltal közszemlére, mintegy népbutító jelleggel, meg értelmetlen pályázatokon keresztül elfolyatják a közpénzt (lásd a csapadékvíz-elvezetést, vagy az ipariparkot, ami nem egy szóba írandó), hanem egy igazán fontos, ha nem a legfontosabb kérdésben nem hajlandóak a legfiatalabb nyársapáti korosztály (3-14 évesek) érdekében fellépni.

Most ugyanis egy nagyon érzékeny témáról lesz szó a Kuríron, ami nem más, mint a gyermekétkeztetés, ugyanis „újabban” ezzel is gond van, nem is kicsi, és majdnem két hónap elteltével annyi fejlemény történt az ügyben, hogy az önkormányzat hagyja, hogy lejárjon a jelenleg hatályos szerződés a mostani beszállítóval, aztán majd írnak ki új pályázatot. Tehát semmi sem történt, hiszen a beavatkozásuk nélkül is pontosan ugyanez lett volna a dolgok végkimenetele. Bravó, igazán drasztikus fellépés!

Miért tartom fontosnak a gyermekétkeztetést?

Aki nyitott szemmel jár az országban, az pontosan tudja, hogy részben a megszokott, hullámzó világgazdasági folyamatoknak, részben az EU-s és állami közpénzek eltulajdonításának „köszönhetően” nagyon sokan élnek nehéz anyagi körülmények között, amin a jelenleg is folyó járványhelyzet, szükségállapot nem túl sokat segített. Nyilván ez Pest megyében nem annyira kontrasztos, mint mondjuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, vagy Békésben, de pontosan tudjuk, hogy ez sajnos Nyársapáton is jelen van, itt is élnek emberek nélkülözésben.

Ebből adódóan sok olyan gyerek van, akinek csak az óvodában, vagy az iskolában van lehetősége, hogy értékelhető élelmiszerhez jusson, ezt elősegítendő, a vonatkozó EMMI rendelet megadott mennyiségű, változatosságú és tápértékű ételt ír elő minden korosztálynak, ezáltal csökkentve a fentebb felvázolt probléma tüneteit.

Van egy másik szempont is: gyerekekről beszélünk, ezért nemcsak az fontos, hogy étel kerüljön eléjük, hanem az is az kellene, hogy legyen, hogy milyen tápértékű, minőségű, állagú ez az étel, emlékszem, hogy gyerekként mennyire válogatós voltam (egy másik viszonyítási rendszerben a felnőttek azt adták nekem, amit ők szerettek, én pedig AZT nem kértem, mert MÁST szerettem volna enni), feltételezem, hogy ez azóta sem változott, és inkább abba az irányba kellene haladni, hogy többféle menü közül választhasson a gyerek, nem afelé, hogy a gyomra felforduljon, ha a menzás ételre gondol.

Arra próbálok itt utalni, hogy amennyiben egy rakás sz*rt tesznek egy felnőtt elé, háborús időben, vagy ha fegyvert szorítanak a fejéhez, talán megeszi. Egy gyerek nem, és akkor sem, ha agyonlövik (a háború ténye ezen nem sokat befolyásol). Itt érdemes egy kicsit megállni és ezen elgondolkodni, esetleg ha magunktól nem megy a gondolkodás, vagy jelentős fájdalommal jár, akkor pedagógusok tanácsát is ki lehet kérni, ők tudniillik napi szinten foglalkoznak gyerekekkel, nem úgy, mint mondjuk egy képviselő-testület (pár kivételtől eltekintve, ugye).

Egy másik szempont, hogy itt egy szolgáltatás-ellenszolgáltatás rendszerről van szó, azaz van egy cég, aki pályázik a gyermekétkeztetésre, aztán ha nyernek, akkor x ideig nyújtanak szolgáltatást, általában egységnyi áron, tehát nem arról van szó, hogy a Máltai Szeretetszolgálat lejön Nyársapátra, hogy ételt osszon a rászorulóknak, hanem az önkormányzat, vagy az adott intézmény abból a pénzből fizet ezért, amit a szülőktől összeszed, vagy azok adó formájában az államnak (és az önkormányzatok megvágása előtt az önkormányzatoknak) befizetnek.

Tehát ez nem pályázati pénz, vagy hasonló, azt fontos leszögezni. Az önkormányzat nem a saját pénzét utalja át az általa korábban kiválasztott, szolgáltatást nyújtó cégnek. Ez később fontos lesz (ahogy persze most is az).

Egyen Ön is sz*rt, több milliárd légy nem tévedhet!

Az egyszeri olvasó fejében körülbelül most fogalmazódhat meg a gondolat, hogy „már megint ki bántotta Ricsit”, de ez a helyzet azért egy kicsit több ennél, ebben az esetben ugyanis születtek fotók, feltételezem jegyzőkönyvek is, azontúl, hogy az étel nem nézett ki úgy, hogy hihető legyen, hogy képes betölteni a végzetét, azaz, hogy elfogyasszák, olyan szaga volt, melyet a fotók biztosan nem tudnak visszaadni, de nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy azért egy kicsit a szagot is érezzük.

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Ezen fotók, ízlésesen, kinyomtatva, egy kis paksamétában, átadásra kerültek a mélyen tisztelt polgármester úr és képviselőtestület részére a szeptember 29-én tartott testületi ülésen további tanulmányozás céljából, illetve mivel egy hosszabb folyamatról van szó (nem egy alkalommal volt gond az étel minőségével, illetve sajnos többször gyerekek is ettek a büdös húsból), bizonyos szülők azt gondolták, hogy képesek lesznek lépéseket kisajtolni a polgármesterből és hű képviselőiből, azonban ezen próbálkozás a fentebb leírt okokból kudarcba fulladt, hiszen még senki nem adott semmiféle garanciát, hogy az esetek nem ismétlődnek meg, de mindent csak szépen sorjában.

Az első testületi ülés

– mely önmagában egy szürreális élmény lehetett, legalábbis néhány részlet, mely eljutott a szerkesztőségbe, erre enged következtetni.

Kezdjük azzal, hogy a képviselők nem igazán nyilvánultak meg a kérdésben, csak a polgármester és az alpolgármester szólt hozzá érdemben a témához, de bár ne tették volna. No persze nem azért, mert kétségbe vonnám a gyermekétkeztetés szervezésében és konyhaművészeti tudományokban megszerzett, több évtizedes tapasztalatukat, hiszen ilyen nincs és ez kristálytisztán látszik is, hanem a felhozott „érveik” úgy hangzottak, mintha a gyermekétkeztetést szervező cég megbízásából jártak volna el, ami azért enged következtetni az erőfeszítésekre (sokkal pontosabban azok hiányára), melyeket később az ügy megoldása érdekében tettek.

A felvezetés valahogy úgy hangzott, hogy „volt egy kisebb félreértés, előfordult egy kisebb hiba” tudniillik ugyanis „nem volt büdös a hús, csak mivel bőrös hús (csülök), a pörkölést lehetett a húson érezni, mikor a szőrt égetik”. Erre nagyon hamar elhangzott egy ellenállítás, nevezetesen, hogy nagy tételben nincs pörkölés, helyette kopasztás van, mire érkezett is az egyik képviselőtől a cinikus válasz: „akkor bizony ezért volt büdös a hús”.

Elhangzott még az is, hogy „nem azért volt büdös a hús (azaz furcsa az illata) mert romlott, hanem mert a konyha nem fűszerezhet úgy, hogy a fűszerezés elnyomja a szagot(?), mert akkor a hatóságok azért büntetik meg a céget”, illetve az egyik képviselő feltette azt a nevetséges kérdést, hogy „volt-e szellőztetve a hús, mert mikor megérkezik és hirtelen leveszik róla a fedőt, akkor ott annak más az illata”.

Nekem eddig sem volt kétségem felőle, hogy a képviselők egy része mindenkit komplett hülyének néz, de legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy ezt képesek közönség előtt is megerősíteni.

Ekkor jött el az a pont, mikor a polgármester és a képviselők megkapták a kis képes paksamétájukat (mindenki egyet), „hogy megnézhessék honnan hova jutottunk, fejlődtünk”.

Elhangzott az is, hogy az étel nemcsak minőségi problémákkal küzd (egy hónap alatt 3 olyan eset történt, hogy nem volt jó minőségű, vagy kifejezetten büdös volt), hanem sokszor a kiadott mennyiség sem volt megfelelő, tehát a lánc végén hiány jelentkezik. (A szerző kérdése, hogy ilyen esetben vajon hogyan döntik el, hogy ki eszik, illetve ki koplal? Vagy „igazságos” módon mindenki kevesebbet kap?)

Mikor elhangzott, hogy három olyan eset volt, mikor büdös volt az étel, kiderült, hogy a jegyző csak kettőről tudott, ami igencsak aggályos, hadd ne magyarázzam, hogy milyen fontos, hogy a jegyző minden ilyen esetről tudjon.

Aztán volt egy olyan eset is, mikor rossz szagú húsgombócot adtak, ahol a kérdésre, hogy ez mégis mi, azt a választ adták, hogy azért nem volt jó szaga a húsgombócnak, mert pulykából van, mire az egyik képviselő csak ennyit reagált: „Úúú, ez jó, ezt hallottam”.

Végül egy forradalmi megoldási javaslat is elhangzott, miszerint „egyeztettek az étkeztetést végző céggel (persze ez nem így hangzott el, hanem a régi, jó, urambátyám megoldásoktól megszokott módon, keresztnéven nevezték a cégvezetőt), majd olyan beszállítótól szerzik be a húst, aki nem kétnaponta szállít, hanem minden nap, a hús már feldolgozva érkezik”, így „nem neki kell ezzel foglalkozni”.

Ennél a pontnál nekem azért kinyílik a bicska (mit bicska, vállról-indítható rugós balta) a zsebemben, és egyből 1000 oroszlán üvöltő hangján a keresztnéven említett úr arcába tudnám ordítani, hogy nehogy aztán megerőltesse magát a kedves SZOLGÁLTATÓ, miközben csak annyit kérünk tőle, hogy ELFOGADHATÓ MINŐSÉGŰ szolgáltatást nyújtson a gyerekek számára, hogy ne sz*rt etessen velük, hanem valami ehető dolgot. Nem gond ha menzás kinézete és íze van, mi is ezen nőttünk fel, de az nem volt sosem romlott.

Persze a szokásos „ebből megint nem lesz semmi, mert ha az Apátiból hozták az nem volt jó, ha Nagykőrösről az sem, itt soha nem jó senkinek semmi” jellegű érvelés idegesítő packázás most sem maradhatott ki a repertoárból, ami nagyon szépen megmutatja, hogy mennyire vesz komolyan egy teljesen megalapozott és jogos panaszt a hatalom, még akkor is, ha egy ennyire fontos dologról van szó.

Szerintem a dadusok háziasszonyok, azaz sokat főznek, a kérdéses étel főtt hús volt, tehát ha valóban büdös volt, akkor az régen rossz. Azt is meg kell érteni, hogy amennyiben romlott az étel, és ebből baj lesz (tömeges rosszullét), akkor akár be is zárhatják mindkét intézményt.

A testület megígérte, hogy megvizsgálják lehet-e más beszállítót választani, illetve az is elhangzott, hogy az elmúlt hónapokban már a házhoz szállított étel is rossz ízű volt, ennek ellenére a többség továbbra is tőlük rendel, ami felettébb elgondolkodtató (ezúton üzenem: mondják le, az I-ten szerelmére és válasszanak mást, a romlott étel veszélyes!).

Megoldás(?)

Ahogy fentebb már elspoilereztem, a pár napja megtartott testületi ülésen kihirdették, hogy a jelenlegi szerződés kifut, megpályáztatják újra a gyermekétkeztetést és ez szerintük megnyugtató, kielégítő, nincs itt kérem semmi látnivaló, oszoljon a tömeg.

Szeretnék ebben hinni, azonban hallottam már olyan megoldásokról korábban, (persze véletlenül sem Nyársapáttal kapcsolatban) hogy kiírnak egy pályázatot, kapnak rá ajánlatokat, a legkedvezőbb ajánlatban szereplő összeget megsúgják a sógorcégnek, így azok pár forinttal alá tudnak menni, tehát ők nyerik a pályázatot.

Nem állítom, hogy bűncselekmény zajlik, de ez egy létező jelenség, ezért több nyársapáti forrásunk arra tenne nagyobb összegeket, hogy ugyanaz a cég fogja a szolgáltatást nyújtani, amely eddig is tette.

A megoldást szerintem nem a gyermekétkeztetés körül kell keresni, hiszen korlátozott egészségügyi ismeretekkel rendelkező személyek is tudják, hogy nem a tünetet, hanem a betegséget kell kezelni, különben a gyógyulás sosem kezdődik el. Már csak a megfelelő gyógymód kiválasztása van hátra, ami elkezdődött, és mire szükség lesz rá, nagyon remélem, hogy rendelkezésre fog állni.

Kérdőív