1848. március 15-e úgy vonult be a magyar történelembe, hogy ezen a napon remek esélyeink ellenére is kiálltunk népünk szabadságáért, azért, hogy ma magyarul és véletlenül se németül kelljen beszélnünk, hogy ne cenzúrázzák a sajtónkat. Sajnos ez az ellenség 2021-ben egy belső, nem pedig külső hatalom, mint az akkori osztrákok voltak, ezért sokkal nehezebb ellene harcolni.
Emlékeztetőül itt szeretném hagyni azt az ikonikus dokumentumot, amely a korabeli források szerint az 1848-as évnek a maival megegyező napján került kihirdetésre, javaslom, hogy számoljuk meg hány pont jelent még ma is problémát:
Azt gondolom, hogy ezek a célok a mai cancel culture (mikor a hatalomnak nem tetsző véleményt kimondó ismert személyeket elhallgattatják, nem hívják többé műsorokba) tombolása közepette mindennél aktuálisabbak, és mivel a véleménynyilvánítás szabadsága mindenkit megillet a törvény által részletezett, egyéb törvényekbe nem ütköző módon, mindenkit biztosíthatok, hogy az idei évben én biztosan ennek a fényében emlékezek meg 1848. március 15-ről.
Hogy a megemlékezés ne csak üres szavakban kerüljön kifejezésre, úgy gondoltam, hogy szervezek egy nyársapáti lapot, mely színvonalában, aktualitásában megpróbál a Hírmondó fölé kerekedni, illetve tartalmában azt kiegészíteni. Nyomtatott sajtóterméket előállítani nem egyszerű dolog, ezért ehhez időre lesz szükség, de ez az új oldal az első lépés ezen a hosszú, rögös úton. Ebben segítségre lesz két már állandónak nevezhető szerzőtársam, illetve egy harmadik, vállalkozó kedvű személy is csatlakozik szerkesztőségünkhöz, aki a fiatalabb korosztályt képviseli.
Ha valakinek esetleg van kedve csatlakozni ehhez a kezdeményezéshez, azt nagyon nagy örömmel fogadjuk, hiszen valljuk, hogy minél több vélemény ütközik, annál nagyobb eséllyel sül el jól a végén a dolog.
Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!