Görgetjük-lapozgatjuk az eseményfolyamot kicsiny falunk közösségi oldalán, szemezgetünk az elmúlt napok történései között. A trianoni búvalbaszakodás és a Nemzeti Összetartozás Napja posztjainál (hihetetlen, hogy ezt még mindig van pofájuk kiírni) nem is lassítunk, semmi kedvünk a szerkesztőségi asztal szép ívű sugárban történő lehányása után takarítással tölteni az időt. Nyársapát első szálláshelyének avatása, no, itt már kényelmesebb tempót veszünk fel, nagyon tüchtig kis épület, a névválasztás is pazar, és az a sok lelkes, jövőbe vetett hittől csillogó tekintet a résztvevők arcán… Megéri átnézni a mellékelt fotókat. Mi is idetesszük az egyik kedvencünket.
Azt, hogy nem vettünk részt az eseményen, akkor kezdjük el sajnálni, amikor beleszaladunk a helyi Tisza-sziget egyik képviselőjének írásába, melyben a polgármester „úr” újabb gennyes kis stiklijéről tesznek említést, miszerint: „Megdöbbenve hallgattuk, hogy ország-világ előtt kijelentette: valaki telefonon arra kérte, hogy mondjon le, majd célzásokkal utalt arra, hogy ez a személy a Tisza-sziget tagjai közül került ki.”
Másodpercig sem kételkedünk abban, hogy valóban így történt a dolog, a tényszerűség kedvéért azt azért megkérdeznénk, hogy a jó öreg Hetyetye bácsinak mennyi idejébe telt felböfögni magából az ominózus mondatokat? Csiszolódott vajh’ a stílusa? Gördülékenyebb és érthetőbb lett-e a szövegkohézió? Képes már mondanivalóját karakteresebb keretek közé ágyazni? Izgatottan várjuk a válaszokat egy hiteles szem- és fültanútól.
Mindenki tudja, hogy a sarokba szorított patkány harap, még a vén, fogatlan példányok is próbálkoznak. A mi kártevőnk mentségére legyen mondva, hogy aligha lehetett ő maga az értelmi szerző, ezen a problémakörön valószínűleg csúnyán kicsorbult volna egyébként sem pengeéles elméje. Úgy tippeljük, hogy országos cimborája a tolvajlásban, a vén inkontinencia-bajnok, a „mi Földink” irányából érkezhetett az ukáz. Hogy az ő seggét éppen ki használja és mire a felsőbb szintű, regionális fidesznyik vezetőségből, arról elképzelésünk sincs, és nem is szeretnénk rajta gondolkodni, mert – mint azt már említettük – semmi kedvünk takarítani.
A Tisza-közösségnek ezúton üzennénk, hogy gyúrjanak rá erre a témára, mert ahogy közeledik a választási év, ebből és ilyenből egyre többet fognak kapni ők is az arcukba. Ártunk és orbánunk a vesztét érzi, minden létező helyen, szituációban és felületen igyekeznek a lehető legnagyobb kárt okozni, valamint ellopni azt is, amit az eddigi években még nem sikerült. Már nem válogatnak az eszközökben. A társadalom ép elméjét megőrzött tagjainak az a dolga, hogy mentsen minden menthetőt, és ne hagyja szó nélkül az ilyen aljas húzásokat.
PS: Azt a bizonyos telefonhívást (ami egyébként valószínűleg nem is történt meg, de hát valami frappáns mesemesemátkával el kellett indítani a történetet) nem mi kezdeményeztük. Mi nem kértük volna, hogy mondjon le. Mi javasoltuk volna, hogy pakoljon, és húzzon el innen a véreres, sunnyogós, hónaljmankós pics*ba a nyomorult román cigányaival erdélyi magyarjaival együtt. Rendkívül előzékenyen még a pakolásban is segítenénk. Volna mit, úgy sejtjük.