Valószínűleg mindenki hallott/olvasott már ócska, szemét tolvajokból összeverbuvált, félhülye „választópolgáraik” által ismét a nyakunkba ültetett dicső kormányunk legújabb agymenéséről, a főispánokról és a vármegyékről. Hogy a benyújtott törvénytervezet (itt is használhatnánk idézőjelet nyugodtan, de ezeknek a férgeknek lassan minden megnyilvánulása annyira szürreális kezd lenni, hogy kénytelenek vagyunk határvonalat húzni. Ők nem fognak.) mekkora és milyen mértékben tartozik a gumicsont-kategóriába, mindenki döntse el maga. Tulajdonképpen az sem lényeges, hogy megvalósul-e? A birkák csak csendesen, lehajtott fejjel legelnek az egyre kopárabb és kietlenebb réteken, míg éhen nem döglenek. Meg is érdemlik.
Mindenesetre Kocsis Máté nertárs az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatából máris sikeresen kiemelte az ingatlanok/megtakarítások/ingóságok témakört. Akit érdekel, itt nézhet utána (18. oldaltól):
Cuki, ugye? A közvélemény meg csak nyugodtan bámulja a Lúdas Matyit, oszt’ röhögjön teli pofával, amikor Döbrögit háromszor verik el. Itt jegyeznénk meg, hogy undorítóan homofób vezérkarunk tartalmaz olyan elemeket, akik jobban örülnének, ha Matyi inkább háromszor verné ki. Döbrögiét. Vagy a sajátját. Esetleg az ispánét.
Népművelési (muhaha) alapon ide citálnánk Ady Endre címadó versét. A költő az első világháborút a nemzet tragédiájaként élte meg, ez idő alatt nem adott ki semmit. A Felcsúti Ártány-féle kleptokrácia már háromszor hosszabb ideje fojtogatja az országot, Endre bátyánk rég hálaimát rebegett a szifilisznek és a spanyolnáthának.
Fölszállott a páva
„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak,
Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.
Másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre,
Új arcok, új szemek kacagnak az égre.
Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.
„Fölszállott a páva a vármegye-házra,
Sok szegény legénynek szabadulására.”
PS.: halvány reménysugarat jelenthet a tény, hogy a vármegye házára nem csak a páva tud fölszállni. Alkalmasint a vörös kakas is.
