Miért kell hisztizni, avagy erősen szubjektív évértékelő

Sikerekben gazdag, egészségben és jólétben töltött, boldog új évet kívánok mindenkinek!

Már nagyon régóta szeretném megírni ezt a cikket, de sajnos főként az év vége, illetve az egész év – ha megengedik, hogy egy kis öncélú kitekintéssel kezdjem – tartogatott munkával kapcsolatos meglepetéseket. Ugye mi el lettünk könyvelve afféle balos bagázsként, akik nemcsak a hazájukat árulják el rendszeres időközönként a Nyársapáti Kurír hasábjain és azon túl, hanem a kommunizmust, mint eszmét is teljes mellszélességgel támogatják.

Ennek ellenére személy szerint egy amerikai cégnek dolgozom, azaz a kapitalizmust építem, és mint a kapitalista rendszer egyik haszonélvezője, ennek a tevékenységnek minden percét élvezem, tehát a gyurcsányista-kommunista-európai baloldal tengely engem nem igazán érint (haha), én a San Francisco-Brünn-Jeruzsálem tengelyen mozgok (muhaha), már többször leírtam, hogy judeobolsevik-cionimperialista vagyok, kérem, hogy a jövőben megjelenő cikkeimet ezen tények tudatában olvassák, nehogy nekem elrothadjon a becses agyuk ezektől az idegen eszméktől.

A kapitalizmus építése közben sajnos nem mindig tudok kellő figyelmet szentelni a nyársapáti történéseknek, de pont ezért szerkesztjük hárman ezt a kiadványt, és azt gondolom, hogy szerkesztőként természetesen nem mindenben értünk egyet, de még mindig ugyanazok a célok lebegnek a szemünk előtt, illetve a tükörbe is maradandó egészségkárosodás nélkül tudunk pillantásokat vetni. A fenti célok egy kicsit elnagyolva a következőek:

1. Szórakoztató, de egyidejűleg komoly “kiadványt” szeretnénk készíteni
2. Mivel az önkormányzatnak nincs lelkiismerete (lévén jogi személy), szeretnénk átvenni ezt a nemes feladatot
3. Ha kell, akkor hajlandóak vagyunk keményen beleállni bizonyos témákba, hogy érdemi változást érjünk el
4. Szeretünk kommunista beidegződéseket irtani, Nyársapáton pedig ilyenből van bőven
5. Szeretnénk megszüntetni a cenzúrát és aktívan tenni a helyi faszista fasiszta geronto-kleptokrácia ellen

Ja, és persze Nyársapátról írni szórakoztató, főleg ha az ember a “saját” kiadványának fényét emeli ezekkel a rendkívül szórakoztató írásokkal, nem pedig egy 28 éve rendszeresen megjelenő, önkormányzati tájékoztató kiadványt mocskol össze mindenféle politikai témával, ugye? (haha)

Persze ha az “ellenzékről” van szó (Gyurcsány, Soros, MZP, Soros, KariGeri), vagy a “nemzetközi zsidó körökről” (szabadkőművesek, jakobinusok, rotschildok, sorosok és társaik), akkor az a téma automatikusan nem számít politikai témának, hiszen minden igazi magyar állampolgári kötelessége, hogy ezek ellen küzdjön, mert esetleg a Haza veszélybe kerül. Szerencsére van ennek a településnek felelős vezetése, ami ha úgy alakul, hogy valami felforgató elemek gyalázzák a Szent Hírmondót (hogy apadna el a tintájuk…), akkor mer lépni és letiltja az egyéb kategóriába sorolható politikai tartalmakat, hogy nehogy véletlenül értelmes vita kezdődjön valamiről, mert még a végén helyi ügyekben is hasonló vita alakulhat ki, azt meg a tudjukkik generálják.

Adott tehát a felállás: ha valaki kritizálja a jelenlegi kormányt, netalántán olyannyira tele van a szíve gyűlölettel, hogy magát a mélyen tisztelt önkormányzatot illeti kritikával, vagy ami még rosszabb, a képviselőtestületet veszi a tollára, azt ne a helyi újságban tegye, de a legvadabb nemzethy összeesküvés-elméleteket és a magyarosch fröcsögést lelkesen, kitörő örömmel lehozzák.

A Nyársapáti Kurírt 2021. március 15-én, hárman hívtuk életre (az alapítók sorrendben: Athos, Porthos és Aramis), méghozzá ezért:

Persze számomra már akkor is nyilvánvaló volt, hogy ez a kedves elbocsátó, szép üzenet főként a “Papdi Ricsi és csapata” (hahahaha) néven fémjelzett társaságot érinti, ami akkoriban a Partizán Levendula nevű csoportosulást jelentette, melynek egyébként soha nem voltam a vezetője, mivel a Levendula nem egy hierarchikus módon szerveződő dolog, nincs neki vezetője, egyenrangú tagok vannak, akik mindannyian rendelkeznek önálló akarattal és a közös bennük, hogy a kritikus gondolkodás alapvető készségeit is bitorolják birtokolják, továbbá partizánkodni is hajlandóak (nekem apai ágon akadnak szerb rokonaim, akik egyéb tevékenységeik mellett valóban partizánkodtak is, mondhatni a véremben van a dolog).

Egyszer valószínűleg eljön az a pillanat is, hogy a Partizán Levendula valamilyen szervezetté fog alakulni, ahol lesz egy hierarchia, de ebben én maximum tagként, aktivistaként fogok részt venni, biztosan nem akarok a vezetőségben ülni, hiszen jelenleg is van elég vezetői felelősségem a munkámban, tehát maradok valódi partizán.

Ha már szóba hoztam a partizánkodást, akkor most egy meglepő dolgot fogok írni, de a Partizán Levendulából egyetlen személy sem írt még a Nyársapáti Kurírba, habár Tóth Gábort már többször próbáltam győzködni, noszogatni, hogy írjon valamit, a Kurír pedig majd lehozza azt, de ő eddig még nem élt ezzel a lehetőséggel.

Ez annyit jelent, hogy az egyetlen személy, aki a Partizán Levendula nevű szerveződésben, és a Nyársapáti Kurír szerkesztésében is részt vesz, én vagyok. Minden ezzel ellentétes híresztelés hamis. Ezen okból kifolyólag teljesen felesleges Tóth Gábort keresni/kérdezni Nyársapáti Kuríros cikkekről, mert nem tud tájékoztatást adni, mivel nem szerző, a rendszerhez sincs hozzáférése.

Ha valakinek kérdései/észrevételei vannak, akkor létezik több út is:

• írhat e-mailt a szerkesztoseg@nyarsapatikurir.hu vagy a richi@nyarsapatikurir.hu címre is,
• kereshet engem a facebookon (itt, vagy itt),
• felhívhat(om) telefonon (e-mailben történő egyeztetés után),
• vagy van egy anonim kapcsolatfelvételi űrlap, ahol bárki anélkül írhat, hogy felfedné a személyazonosságát,
• esetleg feljelenthet (igen, engem, én vállalom a felelősséget az itt megjelenő írásokért).

Gondoltam ezt fontos megemlíteni, mert teljesen feleslegesen zaklatnak olyan embereket (többeket is), akiknek semmi közük az itt megjelenő cikkekhez.

Mielőtt rámennénk végre a várva-várt évértekelésre, egyetlen nagyon fontos dolgot szeretnék még tisztázni: a nyilvános testületi üléseken elhangzott információ értelemszerűen nyilvános, éppen ezért arról véleményt formálni teljesen magától értetődik, ezt leírni ezen a felületen pedig teljesen legális, sőt örülnék neki, ha esetleg még több ember véleménye megjelenne itt.

Nyársapáton ugyanis még mindig működnek a régi, kommunista beidegződések, és ha egy egyébként nyilvános eseményről valami “kiszivárog”, akkor itt bizonyos emberek könnyen átmennek Burt Reynoldsba és ahelyett, hogy a dolgukat végeznék, vagy pályázatok között böngésznének, hogy a nyársapátiak életét jobbá és könnyebbé tegyék, vagy az unokákkal töltenének időt, vagy mittudomén, a helyi civilekkel kezdenek foglalkozni, őket üldözik.

A testületi ülések nyilvánosak, azokról videófelvételt, vagy hangfelvételt készíteni szintúgy teljesen legális. Ha az önkormányzatnak van ilyen felvétele (van), akkor az információszabadságról szóló törvény értelmében azt kérésre köteles kiadni, tehát nem is értem, hogy miért kell hisztizni…

Értékeljünk már végre évet!

Rendben. 2021 ritka irritáló egy év volt. A politikusok az egész világon kedvükre játszottak, addig jutottunk, hogy teljesen logikátlan és rosszkor bevezetett intézkedésekkel korlátozásokkal olyan szinten bizalmatlanná tették az embereket, hogy azok egy nagyon nagy része egy világjárvány tombolása idején inkább nem oltatja be magát/nem visel maszkot/tagadja a koronavírus létezését, stb.

Ennek fényében bizonyára nem volt könnyű éve a polgármesternek (a döntések java az ő nyakába szakadt, lévén a veszélyhelyzetre vonatkozó törvények/rendeletek értelmében a képviselő-testület valódi jogkörrel nem rendelkezett), bár a szerkesztőségünkhöz olyan információ is eljutott, hogy polgármesterünk a veszélyhelyzeten kívül is szereti meghozni a döntéseket, de természetesen ezek lehetnek rosszindulatú, falusi pletykák is, bár ez – az eseményeket elnézve – egyre inkább valószínűtlennek tűnik.

Jól meg is jutalmazta magát, melyről @theresnoplacelikehome kolléga le is írta a véleményét, amihez a magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy briliáns ötlet volt az alpolgármesternek kiosztani a feladatot, hogy veregesse meg a polgármester úr vállát, így legalább nem tűnik az egész úgy, hogy a polgármester úr önmagának szerez örömet (eredetileg egy másik fogalom jutott eszembe, de ennek használatától a közjó érdekében most tartózkodom), hiszen sokkal jobb az örömet úgy megélni, ha annak mások is részesei.

Őszinte örömünkre Földi Lászlót, a választókerület országgyűlési képviselőjét is egyre gyakrabban láthatjuk Nyársapáton, de legalább nem hemperegni, épp ellenkezőleg, kampányol, átad, mosolyog és időnként felmegy a színpadra (például hogy elmondja a közönségnek, hogy ezt a rendezvényt is a Fidesz-KDNP családbarát kormány fizette, ha pedig ők nem lesznek, akkor ilyen színvonalas rendezvények sem lesznek, majd visszaadja a mikrofont Bódi Csabinak). Vajon melyik a nagyobb képzavar? Bódi Csabi színvonalas előadása, vagy a kereszténydemokrata szó?

Eredmények:

• Először egy faluképi jelentőségű terméskövet sikerült elhelyezni a művelődési ház udvarán, hogy ezzel emlékezzünk a létező legmegosztóbb magyar “irodalmárra”, Vass Albertre. Az “emlékmű” kihelyezését megelőzően semmiféle egyeztetés, vita nem történt.
• Megkezdődött a József Attila út melletti bicikliút/biciklisáv felújítása/elkészítése, azonban azt ezen cikk megjelenéséig még sajnos nem sikerült eldönteni, hogy mit is csinálnak pontosan, az egyik cikk ezt (bicikliút), a másik pedig azt (biciklisáv) állítja, ahol az ez és az tetszőleges tartalommal bír, vagy egyáltalán nem rendelkezik tartalommal. (Ez egyébként is jellemző a képviselő-testület kommunikációjára.) A patinás Nyársapáti Hírmondóban lehozott sajtóközlemény már pontosabban fogalmaz. A biciklisáv melletti parkoló is szép lett, így szerencsére a biciklisek is kényelmesen elférnek, illetve autóval is fel lehet venni a gyereket. Álmainkban…
• Egy bölcsőde is épül(t), potom 100 200 millió munkaegységért (50 %-kal számolva nem tudni, hogy az esőelvezetés lenne drága, vagy a bölcsőde olcsó, valamelyik állítás biztosan igaz lesz, de hogy melyik, az valószínűleg csak a vádemelésnél fog kiderülni.), a Nyársapát facebook oldalon lehozott képekből jó kis timelapse videót lehetne csinálni, hiszen minden tégla falba építését sikerült dokumentálni, ezt is jó volt látni, hogy végre van tájékoztatás.
• Volt tavaly falugondnokok találkozója is, ami az első rendezvény volt, melyet a lezárások után meg tudtak tartani Nyársapáton, de jellemző módon ez a rendezvény sem a nyársapátiaknak szólt, azt utólag hirdették ki, a zseniális Hírmondóban, így biztossá téve, hogy a falugondnokokon kívül (akik valóban megérdemlik az elismerést!) senki nem tud rá elmenni. Ez is egy nagyon jó példa arra, hogy mennyire tisztelik a település lakóit. Persze ha ez volt a pártutasítás, hogy ezt itt és így kell megrendezni, akkor az önkormányzatnak nyilván nincs beleszólása. Biztosan jó rendezvény volt.
• Ekkor szinte mindenki, akit megkérdeztünk, azt gondolta, hogy majd az augusztus 19-én, vagy 20-án, minden évben megtartott falunap kárpótolja a közösséget (már akit megmozgat egy nyársapáti koncepció alapján ünnepelt államalapítás), de az Árpád-szobor (fogadok, hogy forog a sírjában, ha valahogy tudja, hogy neki ilyen szobra van Nyársapáton…) megkoszorúzásán és egy ünnepi misén kívül nem igazán sikerült maradandót alkotni. Voltak is vagy 30-an (önkormányzati dolgozókat beleértve).
• Újra nagypályás focicsapata van Nyársapátnak, ami egy valóban közösségteremtő és építő dolog, nagyon reméljük, hogy a dolgok szerencsés együttállása nemcsak pillanatnyi, hanem sokáig kitart, ehhez sok sikert kívánunk a csapatnak és a szakmai stábnak!
• Nyársapát kapott 25 millió forintot terek fejlesztésére (van mit fejleszteni…), amiből dicséretes módon felújították a posta melletti játszóteret, illetve közel 41 millió forintot az orvosi szolgálati lakás felújítására. Ez annak fényében, hogy Nyársapáton alig van valami, ami orvosi ellátásra emlékeztet (az ún. egészségház nem elérhető, ha igen, akkor átirányítják az embereket máshova, az ingyenes tesztelést nem végzik el, annak ellenére, hogy rendelkeznek ingyenes teszttel) tehát minimum meglepő, de azt is lehetne mondani, hogy felettébb gyanús. Persze pályázati pénz, adófizetők dobták be a közösbe, hát legyen egy szép szolgálati lakás. Csak aztán orvos is legyen bele, mert jelenleg nagyon siralmas a helyzet.
• Volt aztán egy Szüreti Mulatság is, de valószínűleg megint leszóltak a Lendvay utcából, hogy itt bizony Magyar Konyha Világnapja lesz, tehát nagyon találó módon összevonták a két rendezvényt és csináltak belőle egy magyar-román barátság napját, amiről a délelőtti, konyhásabb beállítottságú vendégek közül csak azok értesültek, akik voltak elég bátrak, hogy napnyugtáig maradjanak. Ennél a pontnál már én sem bírtam tovább, és inkább elmentem egy másik buliba.
• A Nyársapáti Népdalkör Aranypáva Nagydíjat nyert. Szerkesztőségünk megragadná az alkalmat, hogy gratuláljon nekik és jó egészséget kívánjon a magyar kultúra további szolgálatához!
• Az általam csak Herzl Tivadar tér névvel illetett parkolóba sikerült szerezni egy zenélő szökőkutat is a tömeggyilkos nyilasok által imádott, a képviselő-testület által állítattatott turulnak nevezett szobor mellé. Sajnos ez a szökőkút nem Bartókot játszik, vagy Brahms-tól a Magyar Táncok c. klasszikust, hanem különféle modern szerzeményekkel (egyesek szerint mosógépfrekvenciával) örvendezteti meg a nagyérdeműt. Az ADC tetejére javasolnék egy-két vízköpőt, hogy csobogásukkal elnyomják a szökőkútból áradó gépzenét.
• Felújítatták a polgármesteri hivatalt, mert fontos, hogy szép, modern, európai környezetben fogadhassák az ügyeiket intéző nyársapátiakat. Ez bizonyára nagyon lényeges mozzanat volt az évnek ebben a szakaszában, a járvány közepén, de legalább motiváltabbak lesznek a dolgozók és akkor mindenki nyer.
• A gyermekétkeztetést nem szeretném külön tárgyalni, erről született egy cikk, ami itt található. SZÉGYEN!
• Civil szervezeteink, a szülői munkaközösségek vezetősége is megújult (azaz a korábbi törvénytelen állapotot sikerült normalizálni), ennek köszönhetően ezek a szervezetek mondhatni jó évet zártak, látható a változás, örömmel látjuk, hogy ebben sikerült célt érni. További jó munkát kívánunk!
• Retro disco-t és süteményvásárokat is szerveztek, melyek egyrészt bevételforrásként szolgáltak, illetve a disco esetében a dolog közösségépítő ereje sem lebecsülhető. Csak így tovább!
• Lett Nyársapát alkalmazás is, ami szépen kihegyezi magát a hulladékszállítások időpontjaira, remélhetőleg a falusi élet más területén is hasznosítani tudják majd. Ez egy nagyszerű lehetőség hatékony kommunikációra, bejelentésekre, stb. Jó lenne ezt kihasználni.
• Adventkor a templomkertben gyertyagyújtásokat szerveztek, ami nagyon jó kezdeményezés, bár nekem ez agnosztikusként nem igazán érte el az ingerküszöböm (ugye ez egy szubjektív évértekelő, nem pedig objektív), de tény, hogy sokan tiszteletüket tették.
• Az állam olyan kevés nyugdíjat és gyerekek utáni támogatást fizet, hogy az önkormányzat fejenként 20, illetve 25 ezer forinttal honorálta, hogy a körülmények ellenére az előbb említett csoportok még nem költöztek el Nyársapátról. A Nyársapáti Kurír szerkesztősége azt gondolja, hogy a nyugdíjasok és a gyerekek támogatása nagyon fontos, de ennek az elsődleges formája legyen tisztességes nyugdíj 12 hónapon át, illetve bizonyos korig megfelelően támogassa a gyereknevelést is (ne csak választás előtti évben, szavazatszerzési céllal). Kampányolni lehet mással is.

Biztosan sok dolog kimaradt, de számomra ezek voltak azok az események, melyek mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Ha valaki talál esetleg valamit, ami említésre méltó, akkor legyen szíves kommentben jelezni, ha egyetértünk, a következő cikkben megírom.

A következő találkozásig: minden jót!