Történt a napokban az a bizonyos eset, mely felettébb felháborította – teljes joggal és érthető módon – a falubeliek egy részét. Akadt olyan helyi lakos is, aki a közösségi oldalon osztotta meg gondolatait és javaslatait az üggyel kapcsolatban. Ezt mi minden szempontból helyeseljük, mert erről beszélni kell. A hallgatás és a lapítás a Vezérkar módszere. Mi sem megyünk el ez mellett szó nélkül, és a szomorkás történet olyan aspektusára hívnánk fel a figyelmet, melyről még nem csiripel túl sok veréb, pedig a közelgő választások miatt igencsak aktuális lenne ezt is feszegetni.
Tegyük fel tehát a költői kérdést: kinek köszönhetjük az ilyen és ehhez hasonló viselkedésű, beilleszkedésre, a helyi normák elfogadására hosszú ideje képtelen, meglehet egyenesen alkalmatlan emberek jelenlétét? Aki esetleg nem tudná a választ, írjon nekünk nyugodtan, majd mi megsúgjuk.
A helyzet ezt a kirívó esetet félretéve is elég aggályos. Köztudott, hogy a helyi írott sajtó ősz ideológiai harcosa által „erdélyi magyarok”-ként aposztrofált népcsoport jó része olyan mértékben függ a polgármestertől és családjától, hogy az már rég túlmutat a munkaadó-alkalmazott viszonyon. Emlékszünk még arra is, amikor az előző választási forduló után úgy kellett összesöpörni az utcáról a rengeteg papírfecnit, amit előzőleg gondos kezek helyeztek bele a félanalfabéta droidhadsereg markába, nehogy véletlenül eltévesszék, hová kell karmolni az x-et. Azóta eltelt ugyan némi idő, de vajon akad olyan épeszű ember Nyársapáton, aki szerint a közelgő választáson ez másképp lesz? Már amennyiben az aktuális nagymester újra jelölteti magát, mert szokás szerint erről is nagy a kuss, legalábbis mi még nem találkoztunk semmiféle hivatalosnak tűnő bejelentéssel.
Szóval lehet nyugodtan fényezni a vezetőséget, lehet reszkető szájszéllel nyálas kézcsókokat adogatni a polgármester „úrnak”, mert hát ezer vésszel dacolva, bátran kiharcolta nekünk a bankautomatát is (alig kellett érte öt évnél többet könyörögni), de akinek háromnál több agysejtje van, az látja és érti, mire megy ki a játék.
Ugyanis egy településen az ATM léte nem kegy, gesztus, vagy ajándék a vezetőség részéről a pórnépnek, hanem egy szolgáltatás, ráadásul így a XXI. század elején (igen, ott járunk, ha valaki nem vette volna még észre) igencsak alapvető és alapszintű szolgáltatás. Nem kell tehát hasra esni attól, hogy végre Nyársapáton is lesz egy, inkább arra kellene rákérdezni, miért csak most? Kampányfogás, naná, annak is a faék egyszerűségű, parasztvakító kategóriájából.
Használja hát mindenki nyugodt szívvel. Azért sötétedés után csak óvatosan, mert megeshet, hogy a készpénzzel a kezünkben megfordulva három rondán vigyorgó „erdélyi magyart” látunk majd, akik előzékenyen megszabadítanak minket anyagi vonzatainktól.
Ezt elkerülendő, javasolnánk a földesúrnak, hogy mihamarabb szedje ráncba a jobbágyait, mert hátha rossz vége lesz a dolognak. Ha másképp nem megy, pakolja szépen össze mindet, és vigye vissza oda, ahonnan jöttek. Kísérje el őket, oszt’ az sem lenne olyan nagy baj, ha ő maga se találna haza.
PS.: az ATM rövidítésnek – egyebek mellett – akad egy felnőtt kategóriás használati verziója is, miszerint Ass To Mouth, magyarul és elegánsan seggből szájba.
Pontosan ez történik éppen a nyársapátiakkal, és vannak olyanok, akik tapsikolva élvezik. Gratulálunk.
PS2.: most hajtottunk el a bankautomata (népművelő jelleggel, mert ráfér mindenkire: Automated Teller Machine) mellett. Vadul szerelik. Elő lehet készíteni a kézkrémeket, hátha kipirosodik az a tenyér.