A jelkép, melyhez vér tapad

A szokásos napi rutinom részeként kommenteket olvasgattam a facebookon (ahol épp a jelenlegi tiltásom 17. napját töltöm), illetve a Kuríron is körülnéztem (ahol nem igazán tudnak letiltani), mikor arra lettem figyelmes, hogy egyik olvasónk az élni és élni hagyni elvre hivatkozik egy reakcióra adott reakciójában, ahogy mások is gyakran hivatkoznak erre az elvre a működésünk kapcsán. Gondoltam válaszolok rá, de végül nem ott, hanem itt teszem meg ezt, mert persze ez a bejegyzés lehetne egy komment is, viszont a válaszom nem kizárólagosan egy adott személynek szánom, hanem tekinthető amolyan univerzális iránymutatásnak is a Nyársapáti Kurír olvasásához, úgy a jövőre, mint a múltra nézve, és én inkább itt szeretek nagyobb terjedelemben írni, tehát kihasználom a felület adta lehetőségeket és legott válaszolok is a felvetésre.

Nekünk, a Nyársapáti Kurírnak – mivel egy internetes újság vagyunk – nem áll hatalmunkban, hogy valakinek az egzisztenciáját veszélybe sodorjuk, tehát azon kívül, hogy megírjuk hogyan látjuk a minket körülvevő világot, nem igazán tudunk többet tenni, ettől nem kerül veszélybe senki megélhetése, a léte, persze az lehet, hogy bizonyos személyeknek az érdekeit sértjük, ami ebben a műfajban szinte már elvárás, szóval ezen sokat nem szoktam bánkódni.

Ezzel szemben azok az emberek, akik éppen az élni és élni hagyni elv mögé próbálnak bújni, már eddig is igen sokat tettek mások ellehetetlenítése érdekében, nyársapátiakat távolítottak el a munkahelyükről pusztán azért, mert úgy gondolták, hogy ők már nem képviselik azt a meghatározhatatlan irányt, amit annak idején kijelöltek, vagy netalántán valakivel egyetértettek valamiben, ami egy harmadik személynek nem tetszett. Persze nem állítom, hogy mindenki tevékeny része az ilyen dolgoknak, mert van aki csak néma cinkos, ami egyébként legalább annyira “jó”, mint értelmi szerzőnek lenni…

Aztán ha már az élni és élni hagyni elvnél tartunk, akkor beszéljünk egy kicsit arról, hogy Nyársapát Polgármesteri Hivatalnak nevezett épületében listát készítettek azokról, akik reagáltak egy magánszemély facebook bejegyzésére. Egy ilyen esetről tudok biztosan, ami így is pont eggyel több, mint ideális esetben szokott lenni, ugyanis az önkormányzat nem jogosult facebook-reakciók nyilvántartására, ahogy még nagyon sok dologra nem jogosult, amit mégis csinálnak. Persze úgy, hogy tudunk bizonyos listák (pl. Kubatov-lista) létezéséről, ez egyáltalán nem meglepő.

Újabban pedig mindenféle egyeztetés nélkül minimum véleményes, de sokkal inkább szélsőjobbosnak nevezhető jelképeket húznak fel Nyársapát különböző pontjain, anélkül, hogy bárkit megkérdeztek volna róla, hogy szeretnének-e különböző ordas eszméket valló erőszakszervezetek által kisajátított és meggyalázott jelképeket látni a településen, mert nem gondolják, hogy ezek a jelképek esetleg valakit zavarnának, hiszen a képviselőtestület látható módon nem olvasott végig történelemkönyveket, fel sem merül bennük, hogy a turulmadár, mint nyilas jelkép, melynek árnyékában százezrek lelték halálukat, esetleg sérthet embereket.

Ez azért van, mert nem a saját ötleteiket valósítják meg, hanem nagyon kínosan ügyelnek arra, hogy a jelenleg az országot irányító felsőbb hatalom, Orbán Viktor és baráti köre által, a Nemzethy Emlékezetpolitika részeként jóváhagyott, mi több elvárt szimbólumokat használjanak. Így szaporodnak a különböző Horthy, Wass, turul és egyéb turul kultúrkörös műalkotások az országban, ez is 2010 környékén kezdődött, szinte egyidőben a NER, mint életstílus bevezetésével.

Ennek a 2010 körüli mozgolódásnak volt ékes példája az első Nyársapáton emelt köztéri alkotás, a Trianon emlékmű, melyet még 2009-ben adtak át, Kis Miklós Zsolt, akkori alpolgármester sajátos politikai elemzése (hogy mi miért nem tehetünk Trianonról és más miért tehet) és Baldavári László nem túlságosan szofisztikált zsidózása körítésében:

István, Imre fiához írt intelmeiben már leírta az idegenekkel szembeni helyes magatartást. Ennek értelmében a Kárpát-medencei kisebbségek mindig megbecsült polgárai voltak hazánknak, csak akkor váltak ellenséggé, amikor lelkiismeretlen kufárok aljas céljaiknak megfelelően ellenünk uszították őket. Visszatekintve a történelemre, eljutunk Trianonig.

Baldavári László, az Ungváry László Borrend lovagja

Míg a Trianon emlékmű koncepciójával jómagam nem feltétlenül értek egyet, fontos leszögezni, hogy a Wass Albert előtt tisztelgő terméskővel, illetve a szökőkútra néző karvallyal ellentétben, ott egyértelmű konszenzus volt a nyársapátiak között abban, hogy szeretnék azt az emlékművet, hiszen az összes civil szervezet egyetértett abban, hogy az emlékműnek helye van Nyársapáton.

Ezután Wass Albi bácsi jött, aki még februárban került rá egy méretes terméskőre, csak sajnos nem a mai Románia területén, Kolozs megyében található Válaszúton, ahol született, hanem itt, Nyársapáton, vagyis azon a településen, ahol soha nem járt és melyhez semmi köze nem volt. Nálam sokkal képzettebb emberek (ún. történészek) már több fórumon is kifejtették, hogy Wass Albert nem volt nagy irodalmi alak, nem igazán szükséges neki minden faluban emlékműveket állítani, mert ráadásul nagy náci és nyilasbarát volt, utálta a románokat, a zsidókat és még a parasztokat is (nem nemesi származású földműveseket – itt gondoljunk nyársapáti őseinkre, akiknek a döntő többsége nem volt nemes).

Sok zsidót nem ismerek Nyársapáton, de a másik kettő, Wass által semmibe sem nézett csoportot, a románokat és a parasztokat hát hogy is fogalmazzak, eléggé sokan képviselik. Jómagam is paraszti családból származom, szóval Wass Albert elmehet a p*csába, szerintem nem szégyen parasztnak lenni, inkább az a szégyen, hogy ennek az idiótának felhúztak ide egy terméskövet emlékművet.

És akkor már tényleg jöjjön a kedvencem, a betonfalloszra állítattattott karvaly (egy kerecsensólyom nem így néz ki), melyre méltán lehet büszke Nyársapát, hiszen Wass Albi bácsihoz hasonlóan szintén soviniszta jelkép lett belőle. No nem azért, mert magyar állampolgárokat (értsd: embereket) gyilkoltak alatta, vagy mert valamilyen háttérhatalom már régóta meg szeretné fúrni a magyar jelképeket. Ezek önmagukban nem soviniszta jelképek, a kontextus az, ami azzá teszi őket.

Ezeket a jelképeket egy olyan kormány ösztönzésére állítattják nem kizárólag itt, hanem szerte az országban, mely nem titkoltan nosztalgiát érez a Horthy Miklós által fémjelzett rendszer/korszak iránt, és amolyan nagy testvérként ellenzékieket, újságírókat hallgat le, közben folyamatosan különböző kisebbségeket vegzál, meg a szomszédos országokat kóstolgatja. Valahogy szerintem így kezdődött az a két háború is (akkoriban nyilván nem a pegazusos lehallgatás volt a divat), melyek megnyomorították Magyarországot, ahogy a területünk majd’ háromnegyedét szintén elveszítettük, meg rengeteg értékes emberéletet is.

Az igazán ijesztő az, hogy 2009-ben még egy “ártatlan” Trianon emlékmű is egy szélsőjobbos dolognak számított, a Fideszen belül nagyon megosztó dolog volt a turul, mint jelkép. Ma pedig ezek az emberek annyira a szélre tolódtak, hogy ők azok, akik turulszobrokat állítattatttnak.

Mivel újabban divatba jött a videók ajánlgatása, mint műfaj, én is hadd ajánljak egy videót, ami pont ezt a témakört járja körül, vagyis azt, hogy mennyire jó/időszerű turulszobrokat állítattatni. Ha van egy szabad órájuk, nézzék meg.

Zárszóként pedig hadd fejezzem ki reményemet, hogy a nyársapátiak tudják, hogy nem a turulban való hitünk köt össze minket, mint nemzetet, hanem hogy mennyire tudunk élni és élni hagyni. Az élni hagyásba nem tartozik bele olyan szimbólumok állítattatása, melyek esetében nincs konszenzus.

Ha a parkolóban egy csodaszarvas állna, a kultúrház kertjében pedig egy József Attila, vagy ami még jobb, Petőfi (alföldi költő) emlékműve, én sem itt verném a nyálam, hanem keresnék valami jobb elfoglaltságot.