A süketnéma fiú esete a cenzorral

Tegnap tudniillik december elseje volt, ami röviden magyaroknak amolyan nemzeti gyásznap, románoknak pedig nemzeti ünnep, ugyanis 1918-ban ezen a napon a gyulafehérvári román nemzetgyűlés kimondta Erdély, a Partium és a Bánság egyesülését Romániával, amit a Versailles-ban ratifikált trianoni békeszerződés rögzített, és gyakorlatilag a ma ismert országhatárokat határozta meg. Tudom, hogy ez kezdésnek elég erős, de a történet további iránya szempontjából rendkívül fontos, tehát kérem, memorizálják ezt a tényt!

Erre a napra pedig pont egy falugyűlést szerveztek (a sors keze/fintora), melyen én is jelen voltam, ugyanis a mostohatestvérünk, a Nyársapáti Hírmondó közelmúltban megjelent számaiban többszörösen is megszólítva éreztem magam.

Nem fogják nekem elhinni, de a terembe lépve csinos kis A4-es lapokra lettem figyelmes, melyeken szerény webújságunk facebook oldalán megjelent bejegyzését szemlézték a nagyérdeműnek, amit ezúton is szívből köszönünk a Nyársapáti Önkény Önkormányzatnak! Így több falubelihez eljuthat a kérdés, melyet feltettünk a polgármester úr kerítését illetően. Ha így haladunk, hamarosan országos hírverést csinálnak nekünk, csak feltétlenül szóljanak előtte, hogy ünneplőben tudjunk menni a falugyűlésre.

Tehát a Nyársapáti Kurír képviseletében elhelyezkedtem a szamárpadban hátsó sorban, és elolvastam a szemlézett Facebook-bejegyzést, ahol a szöveg alatt meglepő módon nem az előre meghatározott, talán már-már túlzottan asszertív válaszokkal, vagy az emojikkal szavaztak – ahogy azt a posztban kértük –, hanem a tisztánlátásról és annak fontosságáról győzködtek.

Bár a szemlézett bejegyzést nem én írtam (sőt, valójában a nagyteremben olvastam először, mert nem igazán volt időm az utóbbi időben a Facebookon tájékozódni a Nyársapáti Kurír tevékenységét illetően), de már első ránézésre is a fideszes nemzeti konzultációra emlékeztetett, ahol szintén elég asszertívek a kérdések, és a válaszok is előre rögzítettek, tehát nem találtam semmi kivetnivalót az írásban, beismerem, hogy kifejezetten mulatságosnak tartottam.

A papíros másik oldalán pedig egy pogácsareceptet találtam, EU-ellenes, orosz háborúpárti stílusban megfogalmazva, ezért inkább lapoztam is tovább, mint annak idején a Hírmondóban, ahol ugyanez a pogácsarecept fogadott.

Mire a gondolatmenetem idáig eljutott, már kezdődött is a falugyűlés, ahol többé-kevésbé türelmesen végighallgattam a polgármester úr beszámolóját az év eltelt időszakáról, illetve azoknak a nyársapátiaknak a kérdéseit, akik felszólalhattak. Sok jogos felvetést hallhattunk a lakosság részéről, a teljesség igénye nélkül feltöltök néhány részletet lentebb, hiszen fontos a tisztánlátás…

Sajnos néhányunknak nem adatott meg a lehetőség, hogy felszólaljunk, mert a polgármester úr nehezen viseli a kritikát, ezért a falugyűlést annak ellenére berekesztette, hogy még legalább hárman, de lehet többen is jelentkeztünk még felszólalásra. Pont azok felszólalására nem jutott idő, akiknél számítani lehetett rá, hogy a vezetőség számára kellemetlenebb kérdéseket tehettek volna fel.

Ez rendkívül igazságtalan, ezért kénytelen vagyok ide leírni a gondolataimat az elhangzott állításokkal kapcsolatban – és persze azokról a témákról is, amelyekben eredetileg a helyszínen szerettem volna megszólalni.

Az Ipari Park – alias a Nyársapáti Bermuda-háromszög

Kis Miklós polgármester úr gyakorlatilag azt mondta el, hogy az Ipari Park nem váltotta be eddig a hozzá fűzött reményeket, ezért végső esetben eladják egyben az egészet mondjuk 100 millióért, és akkor az EU-s pályázat átmegy az önkormányzat egyik zsebéből a másikba: nyertünk. Majd röviddel ezután azt találta mondani, hogy nálunk azért nem tudnak igazi sztárfellépőt hívni a rendezvényekre, mert drága, és nincs adóbevétel. Tehát akkor mégis veszítünk, mert az Ipari Park helyett lehetett volna másra pályázni, ami munkahelyet teremt a lakosoknak, illetve adóbevételt az önkormányzatnak. Akkor itt valaki hibázott, vagy elszámolta magát. Az EU-s pénz, ami a helyi gazdaság élénkítésének céljából Nyársapátra került, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket — de nyertünk.

Két kérdés merült fel bennem, amelyeket természetesen nem volt módomban feltenni, mert a polgármester úr a kritika hallatán úgy reagál, mint macska a porszívóra. Az egyik: ki tárgyalt azokkal a cégekkel, amelyek az Ipari Parkba szándékoztak települni, és ki döntött a díjszabásról és a feltételekről? A másik: miért a polgármester?

Kinek a felelőssége, hogy az EU-s pénzt nem jól (a település javára) költötték el?

Ünnepek, rendezvények – avagy a „nincs pénz, mert nincs pénz” filozófia magasiskolája

Számomra felfoghatatlan, hogy az államalapítást nem falunappal ünnepeljük augusztus 20-án. Ez az a nap, amely kötelezően munkaszüneti, a három nemzeti ünnepünk egyike, tehát papíron mindenki ráérne. Ideális alkalom lenne egy rendes rendezvényre. Ha lenne.

De Nyársapáton nincs. Mert miért is lenne.

Ezt leszámítva, amikor olvasom a Hírmondóban, hogy sztárfellépő a Kairó együttes, akkor azért hangosan felröhögök, mert ők maximum Miskolcon sztárok, ahonnan indultak (és ameddig eljutottak – nem túl messzire, anélkül, hogy meg akarnám sérteni őket).

Erre ugye az a válasz, hogy nincs adóbevétele az önkormányzatnak, ezáltal nincs arra pénz, hogy igazi sztárokat hívjanak. Ekkor eszembe jut, hogy úgy két perc harmincöt másodperce még az volt a téma, hogy az Ipari Park kihasználatlansága nem probléma: végső esetben eladjuk 100 millióért, ha addig nem jön valaki, akit a polgármester úr végre elfogad bérlőnek, hogy ne bevétel nélkül, parlagon álljanak az üres telkek.

Tehát azért nincs minőségi, vagy legalább értelmezhető produktum a községi rendezvényeken a színpadon, mert az önkormányzat nem jól költötte el az EU-s pénzt, ugyanis semmilyen valós értéket nem sikerült teremteni, az üzletet nem sikerült vonzóvá tenni a helyi vagy távolabbi vállalkozók számára, ezáltal nem lettek munkahelyek, elszalasztottak adóbevételi lehetőségeket, tehát nem az elvárt szinten teljesítettek. Itt elsősorban a polgármesterre gondolok, aki 19 éve van ebben a pozícióban, és természetesen ezért sem tartozik felelősséggel.

Nincs minőségi fellépő, mert nincs pénz.
Nincs pénz, mert nincs adóbevétel.
Nincs adóbevétel, mert az Ipari Park egy szimbolikus díszlet, nem gazdasági központ.
És mindez valahogy mégis rendben van, mert a polgármester úr így mondja.

Nyársapát elrománosítása – avagy amikor a valós problémát nem megoldani, hanem letagadni a legegyszerűbb

Labancz Árpád ex-polgármester úr kiválóan megfogalmazott felszólalására is szerettem volna reflektálni, hiszen egy létező probléma miértjére válaszolt. Azaz arra, hogy hogyan kerültek honosításra több tucatnyian, amivel gyakorlatilag mesterségesen megváltoztatták a falu összetételét, ezzel több fronton is kiszolgáltatva a helyieket.

Annak ellenére, hogy egy létező és sokakat zavaró problémáról beszélt, azonnal rasszistának titulálták a hozzászólását, hogy ezzel söpörjék le az érveit. Ugyanis a legkönnyebb eszköz ilyenkor nem a megértés, nem a válasz, nem a felelősség, hanem a bélyeg. Ha valakit sikerül „rasszistának” nevezni, akkor már nem kell foglalkozni azzal, hogy talán igaza van. Elhárítva a probléma és kész, mehetünk haza.

Az, hogy itt bárki rasszista lenne, alapvetően hibás megállapítás, sőt egyenesen terelés, amiben úgy vettem észre, hogy azért bőven van tapasztalata a vezetőségnek. Árpi bácsi egy szociális, társadalmi jelenségről beszélt, ahogy az a felvételen is jól hallatszik. Az egyetlen személy, aki ezen a falugyűlésen rasszista szöveget tolt, az az alpolgármester úr, aki „románcigányozott” és „cigánykodásról” beszélt, melyet a legalul található, sorrendben az utolsó videón hallhatnak.

Tanulság:

• aki kulturáltan beszél egy valós társadalmi jelenségről → „rasszista”
• aki ténylegesen rasszista kifejezéseket használ → vezető pozícióban marad

Végkövetkeztetés(ek)

Az alpolgármester úr kérését tiszteletben tartva ez az utolsó alkalom, hogy rá az interneten szót pazaroljak, hasonlóan a Nyársapáti Hírmondó vállalásához, hogy nem jelentetnek meg politikai propagandát… 😀

Van Tóth Tibornak egy rendkívül idegesítő rögeszméje: hogy mi irigységből, pozícióéhségből, és valami gonosz háttérhatalmi ösztönből „mocskoljuk” őket.

Alapvető probléma, hogy a „mi” nem létezik, ugyanis Nyársapáton nincs szervezett ellenzék vagy bármi ehhez hasonló. Vannak csoportok (Partizánok, Kurír, és újabban a helyi Tisza-sziget), amelyeknek egy célja van: hogy ez egy élhetőbb hely legyen. Ügyek mentén pedig szívesen együttműködünk egymással, vagy akár az önkormányzattal is. Van közöttünk jobboldali, baloldali, liberális, konzervatív, progresszív, és olyan is, akinek fogalma sincs, mi a különbség ezek között — de emberek vagyunk, itt élünk, és szeretnénk, ha a falu élhetőbb lenne.

Ehhez elengedhetetlen, hogy elmondhassuk azt, hogy mi nem működik megfelelően, vagy sehogy. Mikor megérkeztem a falugyűlésre, akkor nem terveztem semmilyen negatív megnyilvánulást, csak normálisan el szerettem volna mondani az észrevételeimet. Ez sajnos nem volt lehetséges, mert ahogy azt már többször megállapítottuk, az önkormányzat vezetői nem képesek kezelni a kritikát.

És így lett a végén a polgármester úr által meghirdetett „párbeszédből” pontosan az, amire számítani lehetett:
gyors berekesztés, mielőtt a valóság bekopogna.

Nagyon szomorú.
De még szomorúbb, hogy már nem is meglepő.

Sic transit gloria mundi.