Imádom az olyan történeteket, melyeknek happy end a vége, hiszen az mindig olyan megkönnyebbülést hozó, kellemes érzést kelt az emberben. Néha, adott helyzetben még akár könnybe is lábad a szeme, gondoljunk csak például arra a jelenetre, mikor Bruce Willis rendkívül önfeláldozó módon felrobbant azon az aszteroidán/meteoron/üstökösön (nem vagyok csillagász), ezzel megmentve az emberiséget. Eközben a Földön rá váró lányán kívül gyakorlatilag az egész világ katarzisban volt, nem csoda, hiszen nem baszódott bele az a bizonyos égitest a bolygóba, hanem látványos égi jelenséggel szolgált a nagyérdeműnek.
Pár év múlva egyébként már senki sem fog rá emlékezni, hogy ki volt az a Bruce Willis által alakított olajfúró munkás, aki megmentette a Földet, vagy ha igen, akkor az emberek nagy százaléka magasról fog tenni erre.
Nincs ez másként az úttest burkolatának felújításával sem, az emberek sajnos nagyon rövid memóriával rendelkeznek, kivéve, persze ha lehet egy jót gyurcsányozni, de így legalább arra sem emlékeznek, hogy milyen hosszú ideig nem újították fel az úttestet.
A hosszú bevezető után – akinek nem lenne még nyilvánvaló – a nemrégiben átadott, vagy mostanában átadásra kerülő beruházásokról fog szólni ez a cikk, hiszen ennek kapcsán többen kinyilvánították azon meggyőződésüket, hogy az önkormányzatot ezekért a beruházásokért köszönet, vagy valamiféle hála illeti meg. Ezzel nagyon sok ponton tudnék vitázni, és természetesen fogok is. Nem tisztem eldönteni, hogy jár-e köszönet az önkormányzatnak, mert azt mindenki maga dönti el, hogy mit köszön meg, és mit nem. A hála viszont nem ilyen egyértelmű dolog, hiszen bármit meg tudunk köszönni, de hálát nem igazán lehet mesterségesen generálni. Az olyan, mint a hazaszeretet. Vagy van valakiben, vagy nincs.
A helyzet az, hogy a XXI. században, tetszik, vagy nem tetszik, az embereknek nem igazán szoktak hálálkodni csak azért, mert elvégzik a sztenderd munkájukat (magyarul bemennek, megcsinálják a dolgukat, aztán hazamennek pont akkor, mikor lehet), valahogy nincs előttem a kép, ahogy a gyárigazgató letérdel a munkás elé, és alázatos arccal megköszöni a napi tevékenységét. Ha a munk’s esetleg tovább marad, a család rovására, Magyarországon azt sem szokás megköszönni, ez ugyanis alap. Persze az önkormányzat esetében szó sincs továbbmaradásról, itt inkább olyanokat hallani, hogy ez sem jó, az sem jó, igazából nagyon kevés olyan dolog van, ami jól sül el, de tovább nem igazán maradnak, csak addig, ameddig kell. De legtöbbször addig sem.
A kedvencem az, mikor egyenként megmagyarázzák, hogy ezt ezért nem így csináltuk, azt azért nem, a harmadikat meg amazért nem. Nem, kedveseim… Egyben, egy mondatban magyarázzák meg nekem, hogy ezek dolgok mind, együtt miért ilyenek. Ezt még apám használta annak idején ellenem (mikor még beszélő viszonyban voltunk), nagyon utáltam mikor szembesített ezzel, de igaza volt ebben az adott kérdésben és az elv maga hibátlan. Én mondjuk a vonatot késtem le állandóan, és úgy a 20. alkalom körül kért meg, hogy magyarázzam meg az összeset egyben, ne csak azt az egy aktuális alkalmat, hogy épp késett a vonat, elaludt a bakter szolgálat közben, vagy esetleg én, stb.
Mindannyian tudjuk, hogy erre csak egy válasz van: az alkalmatlanság. Csak udvariasságból nem mondjuk ki.
Itt megragadnám az alkalmat, hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak néhány nagyszerű projektet, melyet a hivatali idejükben megvalósítottak, viszont sajnos hosszútávon nem jártak átütő sikerrel:
- Csapadékvíz-elvezetés, ami nagyon szükségtelen az elsivatagosodó Alföldön, ahová 20-30 éven belül olyasmi időjárást jósolnak, mint Barcelonában van. Külön cikk készül róla, azonban volt szó egy második ütemről is, ahol az első ütemben elkészült rendszert kötnék a Gerjére. Ezt megvárjuk. Vagy nem. Majd kiderül. Nyársapáton évek óta nem volt komolyabb belvíz, de kb. 5-6 telek feltöltésével is meg tudnák oldani ezt a problémát.
- “Iparipark”. Az egyik legnagyobb látszatberuházás, lekerítettek néhány (6) telket, épült egy “inkubátorház”, ezeken kívül semmi. Már vagy 3-4 cég “bejelentkezett” (a pontos számot nem tudni, mert soha nem beszéltek egyenesen). Volt már lakatosüzem, léüzem, brikettet akartak gyártani, illetve volt szó valami abonyi cégről is, viszont évek óta nem igazán látni semmiféle fejlődést arra. Nem kellene még azt mondani, hogy elszámoltuk magunkat és valami más célt találni az üresen álló épületnek/telkeknek?
- Wass Albert-terméskő. Az egyik legértelmetlenebb “beruházás”, de legalább fizetni nem kellett érte, mivel valakinek pont volt otthon egy felesleges malomköve. Senki le sem szarja, hogy a művelődési ház udvarán van, de ez a legjobb dolog, ami történhetett vele (az összetörésen kívül). Legközelebb annak fogunk utánajárni, hogy tudják-e a nyársapátiak hol van a Wass Albert-terméskő.
- Biciklisáv. Miért kellett összefirkálni az utat? Gyakorlatilag semmi nem történt ezen kívül, meg hogy 30 centivel szélesebb lett az út. Eddig is elfért egymás mellett két autó, viszont eddig sem fért el két autó és két biciklis. Annyit értek el, hogy lejött egy cikk, hogy Nyársapáton van biciklisáv, meg kaptak 5 percet a Cegléd TV-n. Nem lett biztonságosabb a József Attila úton biciklizni.
- Nyilasi iskola. Felújították egy pályázaton, majd gyakorlatilag semmit sem lehet hallani róla, pedig a település egyik ikonikus épületéről beszélünk, mely ezer szálon kötődik a helyiek életéhez, akkor is, ha nem tudnak róla. Ide is programokat terveztek a helyi gyerekeknek. Az utolsó dolog, amit hallani lehetett, hogy a hely már nem a nyársapátiaké. Ha ez igaz, akkor igen szomorú.
Ugyeri út
Emlékszem rá mikor aszfaltozták, lehettem vagy 4-5 éves, de az is lehet, hogy voltam már 6 is. Ebben az évben pedig a krisztusi korba léptem, tehát mondhatni nem ma volt, a legjobb esetben is 27 évet kellett rá várni, hogy valami érdemi történjen azzal az úttal – ebből legalább 10 évig volt borzasztó állapotban.
Azok, akik az Ugyeri úton, és az ahhoz csatlakozó, sok dűlő valamelyikében laknak, egészen biztosan nagyra értékelik azt a nemes gesztust, amivel a hős önkormányzat megszüntette az élet- és balesetveszélyes állapotot az egyetlen úton, ami összeköti a falut és az ott élőket. A Nyársapáti Kurír főszerkesztője ezúton szeretné tiszteletét leróni, és megköszönni eme nemes tettet. Még sok ilyet, ráfér Nyársapátra!
Jòzsef Attila út külterületi szakasza
Aztán pár napja, november 14-én robbant az újabb hírbomba: hamarosan kész az aszfaltozás a József Attila külterületi szakaszán. Elnézést, egészen pontosan a következő mondatot sikerült leírni:
A Jòzsef Attila út külterületi szakaszàn hamarosan kész az aszfaltozás.
Szent Habakkuk, mondaná Malacka Micimackónak, sőt, Kazinczy valószínűleg egyenesen a falra mászna. Mondhatni felmászattatatatataatttnák a falra, ezáltal ő a falra lenne mászva. A magyar nyelvben ugyanis a rohadt ékezetek mindig jobbra dőlnek, nem pedig balra. A műveltető igékbe pedig ne kezdjünk bele, mert azok az üveges tót kategóriába esnek.
Mindegy, Nyársapátra jó’ van e’, tartja a népi bölcselet, lépjünk tovább. Kétség nem férhet hozzá, ráfért már a József Attila útra is a felújítás. (Csak zárójelben merem megkérdezni: azon elgondolkodtunk már, hogy nem kizárólag a Balaton déli partján, hanem itt, Nyársapáton is átment többször a József Attilán a vonat?) Tényleg lépjünk tovább…
Még bőven általános iskolába jártam (alsó tagozat), mikor Cegléd felé menet több nagykőrösi diáktársam inkább leszállt az elágazásnál a buszról, ha az bejött Nyársapátra, mert nem rajongtak a kora reggeli hullámvasutazásért. Nekem csak az volt furcsa, hogy ők kőrösiek, mégis előbb szállok fel a buszra, mint ők. Ha sokan álltunk a megállóban, akkor még oda is lépett neki az aktuális buszsofőr, ezáltal a busz hátulja vad pattogásba kezdett. Hadd tegyem hozzá, hogy én nagyon élveztem, de a sofőrök mindig rám szóltak, ha mentem egy ingyenkört a fordulóban.
Megint felmerül a kérdés: nem lehetett volna ezt az utat előbb felújítani? Ez is már bőven balesetveszélyes volt, mert amin nem lehet rendesen görkorcsolyázni (és én majdnem BÁRMIRE rámegyek), az felújítandó. Ezen nem tudtam.
Innentől kezdve mit köszönjek meg? Hogy elhárították a balesetveszélyt?
Bölcs döntés volt, köszönjük!
Ha már itt tartunk, akkor az egész utat megcsináltathatták volna, különös tekintettel a buszfordulóra, amit természetesen kihagytak. Nem tudni, hogy a Volánbuszra várnak, a Közútkezelőre, vagy csak az út 300 méteres szakaszát pályázták meg, de mindhárom esetben szánalom, hogy ezt megint ilyen ótvar módra sikerült kivitelezni, de azért nagyon köszönöm, hálás vagyok és kussolok, mert értékelem, hogy ez is van. Máshol földút van, tudom.
Orvosi szolgálati lakás
Itt egy kicsit bajban leszek, mert nem tudom, hogy Nyársapát lakosságának kellene megköszönnie, hogy jó úttörőként védik a vörös nyakkendő becsületét cserkészként segítenek a falu beteg lakosainak, hogy ne kelljen orvosi ellátás nélkül elhunyniuk, mert a szolgálati lakás miatt biztosan nem lesznek többen egészségesek. Nyilván olyan körülményeket kellene teremteni, hogy örömmel költözzön ide egy orvos, ennek pedig minden bizonnyal része egy szolgálati lakás. Itt a számtani dolgokkal van egy kis probléma, javaslom megtekinteni a Hírmondóban közölt számokat, meg egy kicsit elgondolkodni. Egyébként már önmagában a pályázat is zseniális, amit általános, gyermekorvosi és fogorvosi ellátásra írtak ki, azaz mindehhez egy orvosnak kellene értenie:
Akit keresnek, az olyan gyakori lehet, mint a fehér holló, az unikornisok, melyek szivárványt okádnak, vagy a tisztességes politikus Magyarországon. Szerintem azok az orvosok, akik ezekhez értenek, és jól, inkább Norvégiára pályáznak, nem a turul szobor melletti szolgálati lakásra, meg puhadiktatúrás jobbágyságra (belegondolni is rossz, hogy mi lenne, ha nem köszönné meg a szolgálati lakást…).
Ha én lennék az önkormányzat, akkor beleírtam volna a pályázatba azt is, hogy az orvos, aki megfelel a törvényi követelményeknek, illetve ért a villany-, víz-, gáz- és központifűtés-szereléshez is, az biztos befutó. Külön előnyt jelent, ha a belgyógyászathoz és a gasztroenterológiához is ért a jelentkező, mert akkor nem kell a betegeknek utazniuk, nem kell papírt pocsékolni a beutalóra. Gondoljunk bele, hogy az mennyivel költséghatékonyabb lenne. Sajnos a dolgok nem így működnek, de tényleg sok szerencsét kívánok. 😀
A matekra visszatérve: szerintem színtisztán látszik, hogy az orvosi szolgálati lakás körül is történik valami ügyeskedés, bár ebben az adott pillanatban nehéz megmondani, hol a trükk. Abban viszont biztos vagyok, hogy a következő egy-két évben meglátjuk. Kíváncsian várjuk a fejleményeket.
De nem vót’ rá péz’, Mauni!
Azt eközben ne felejtsük el, hogy mindez, amit itt leírtam, szimplán lesöpörhető a “de nem volt rá pénz” akciókártya használatával.
Ez ebben az esetben azért nem áll meg, mert időközben építettek egy Ipariparkot (ugyanez helyesen: Ipari Park, az I-ten szerelmére, vegyenek már fel végre egy írástudót is, agyrém) 100 millió munkaegységért, illetve egy “csapadékvíz-elvezető rendszert” “közel 300 millió” forintért.
Mivel ez a kényszer-hobbim, vetettem egy pillantást az elmúlt 12 év költségvetéseire is, és pontosan tudom, hogy nagyjából milyen összeg áll rendelkezésre egy ciklusban, mennyi adóbevétele keletkezik a településnek.
Nem szabad(na) elfelejteni azt sem, hogy Nyársapátnak volt egy államtitkára, nem is akármilyen:
2014–2018 között a Lázár János által vezetett Miniszterelnökség államtitkára. Feladata volt a Vidékfejlesztési Program újratervezése, az Európai Bizottsággal történő elfogadtatása, az 1300 milliárd forintos keret pályázatainak meghirdetése, az államtitkárság Kecskemétre költöztetése, az új intézményrendszer felállítása, kiépítése, és a pályázatok zömének 2018. március végéig történő elbírálása. 2018. júniusától 2019. december 3-ig a Nagy István által vezetett Agrárminisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára volt.
idézet Kis Miklós Zsolt wikipedia oldaláról
Ha valaki azt mondja, hogy nem lehetett volna ezt a helyzetet Nyársapát javára fordítani, az téved, mert ezek szerint fogalma sincs arról hogyan működik a politika. Az, hogy szétosztok a jelenlegi kormány feltétlen híveinek 1300 milliárd forintot úgy, hogy utána az OLAF (Európai Csalás Elleni Hivatal) nyomoz hónapokig, az ugye annyira nagyon nem segíti Nyársapátot. Egy normális helyen egy ilyen után az egész bagázs a börtönben végezné néhány évre. Természetesen nem véletlenül használtam az orosz bagázs szót rájuk, mert ők egyértelműen nem egy banda, vagy brigád, esetleg galeri, de sokkal inkább a káeurópai bagázs szó illik rájuk.
Összefoglalva az ebben a szekcióban leírtakat, mikor egy politikus azt mondja, hogy valamire nincs pénz, akkor valójában politikai akarat nincs a dolog mögött, vagy az egyenesen a politikusok saját érdekeivel ellentétes. Ez mindig így van, nincs alóla kivétel.
Akkor most hogyan viselkedjek?
Nem tudom, de lehetőleg ne jobbágyként, abban egyezzünk meg.
Egy önkormányzatnak pont ez a dolga, erről törvény rendelkezik, amiből azonban a “köszönetek bezsebelése” hiányzik, tehát itt az önkormányzathoz lenne egy tiszteletteljes kérésem:
Tessenek már egy kicsit önkormányzatként viselkedni! Önök közszolgálati feladatot látnak el. Közszolgálat. Mintha néha elfelejtenék, hogy az Önök jutalma nem a köszönet, vagy hála, hanem hogy fizetést kapnak a munkájukért, illetve adott helyzetben, ha jól teljesítenek, akkor újraválasztják Önöket.
A választók nem az alárendeltjeik, nem jobbágyok, nem tartoznak Önöknek semmivel, mert az ő befizetett adójukból fizeti Önöket az állam, tehát gyakorlatilag munkáltató-alkalmazotti jogviszonyban állnak az állammal, mint ügyvezetővel, míg a lakosság testesíti meg a tulajdonosokat.
